Hogy röviden megválaszoljuk a saját kérdésünket: igen. Vitathatatlanul. Ezen a héten szülők tízezrei indították útnak csemetéiket ebben a hitben. Vagy legalábbis reméljük.

Mert bármilyen problémát kezdünk el boncolgatni, a gyökereinél egészen biztosan a megfelelő oktatást (vagy annak hiányát) találjuk. Egyszerre fájdalmas és felszabadító érzés belegondolni, hogy az Embernek végső soron egyetlen problémája van: az oktatás. Ha nem elég jó az életünk, akkor nem elég jó az oktatásunk.

De van valami, ami (ha nem is fontosabb) előrébb való az oktatásnál. Az egészség. Közmondásos, hogy nem találsz olyan gazdag, beteg embert, aki ne adná oda szinte mindenét azért, hogy újra egészséges lehessen. Az egészség önmagában nem tesz boldoggá. Az elveszítése viszont határozottan árt neki. Közhely, de az egészség az élet olyan ajándéka, amit rendszerint akkor kezdünk el értékelni, amikor elveszítjük.

Ez már csak azért is fontos, mert mi, magyarok látványosan alulteljesítünk öngondoskodásban. Egy sor olyan statisztikában vállalunk vezető szerepet, amiben nem kellene – ha jobban odafigyelnénk magunkra. Ha a kultúránk részévé válna, hogy az önpusztítás nem menő, törődni az egészségünkkel viszont határozottan az. Hogy amikor evésről, ivásról, mozgásról, pihenésről van szó, kevésbé érvényesülne az “élj a mának/sose halunk meg/utánunk az özönvíz” hosszú távon bizonyítottan kontraproduktív kombinációja.

Ezzel pedig eljutottunk odáig, hogy az első bekezdésben adott válaszunk tökéletesen megállja a helyét. Mert az egészségről oktatásáról (is) beszélünk. Erre legalább olyan fontos lenne megtanítani gyermekeinket, mint a másodfokú egyenletek megoldására. Azt pedig csak nagyon halkan tesszük hozzá: legbeszédesebben a példa tanít. Úgyhogy ne csak azért törődjünk magunkkal, mert személyesen elemi érdekünk! Azért is, mert figyelnek minket. Azok, akik számunkra mindennél fontosabbak.