Vállalva a lehetséges következményeket, ki merjük jelenteni: az időjárás egyre kísértetiesebben emlékeztet a nyárra. Ha ezt összevetjük a naptárral is, abból arra következtethetünk, hogy a többség már visszafojtott lélegzettel várja a szabadságot. Az annyira kívánt és megérdemelt pihenést, a kikapcsolódást, a szórakozást. Bármit, amit számunkra a szabadság jelent. De ha már itt tartunk: mi is az a szabadság?

A legkézenfekvőbb válasz az, hogy “amit a munka törvénykönyve biztosít a számunkra”. Négyes osztályzatot erre is muszáj adnunk, de nem erre gondoltunk. A következő (és talán legzsigeribb) válasz az lenne, hogy szabadság az, amikor azt csinálunk, amit akarunk. Szótári szempontból megindítóan tökéletes – de ez sem elég jó. Ragadjunk ásót és fedezzük fel a mélység titkát!

Létezik egy klasszikus tanmese (inkább történet), amikor is az éjjel-nappal dolgozó, munkamániás vállalkozót a családja manipulációval, fenyegetéssel, zsarolással és ultimátummal ráveszi, hogy márpedig hagyjon fel két hétre a munkával és menjenek el nyaralni a tengerpartra. Merthogy megérdemlik. A vállalkozó kénytelen beadni a derekát, így a család felcuccol és meg sem állnak a horvát tengerpart valamelyik gyöngyszeméig. Redna, redna!

Ami ezután következik a vállalkozó számára, az élete talán legborzalmasabb két hete. Egész nap a parton kell feküdnie, miközben lelki szemei előtt újra és újra lepereg, ahogy otthon hagyott alkalmazottai a föld színével teszik egyenlővé kínkeservesen felépített kis birodalmát. Eközben ő tehetetlenül ücsörög azon a rohadt tengerparton. És még élveznie is kellene. Hurrá, nyaralunk!

Mi volt itt a probléma? Emberünk a világ egyik legszebb tengerpartján héderezhet két egész hétig. Bizonyos keretek között azt csinál, amit akar. Mi ez, ha nem szabadság? Minden látszat ellenére: ez nem az. Mert a szabadság valami más. Mondjuk is:

A szabadság a figyelem szabadsága.

Robert Greene ezt úgy fogalmazta meg, hogy a szabadság a szabadság érzékelésétől függ. Mindkettő ugyanazt jelenti. Ha a figyelmünk szabad, akkor lehetünk bárhol, szabadnak fogjuk érezni magunkat. Amikor viszont a figyelmünk nem szabad, tökmindegy, hol vagyunk, akkor sem leszünk szabadok.

Mi ennek a tanulsága? Lényegében két dolog:

• minél inkább össze tudjuk kötni a szabadságot, mint eseményt a figyelmünk felszabadításával, annál inkább fogjuk valódi szabadságként megélni és
• minél többször tudjuk a figyelmünket felszabadítani, annál többször érezzük magunkat szabadnak akkor is, ha éppen nem vagyunk szabadságon.

Semmi baj nincs azzal, ha drága és puccos nyaralást tervezünk. Feltéve, ha megengedhetjük magunknak. Azzal sincs semmi baj, ha a városi strandon töltjük a szabit. Nem ezen múlik elsősorban. Hanem azon, hogy mennyire sikerül megszabadulnunk a hétköznapi problémáktól. Akinek ez nem sikerül, hiába megy Balira. Akinek sikerül, az a szabadstrandon is boldog lesz. A figyelem szabadsága fontosabb, mint a helyszín vagy a tevékenység. Ezt tartsuk szem előtt és akkor igazi szabadságunk lesz. Közben persze ne felejtsünk el sok vizet inni, mert nyáron még többre van szükségünk! 😃