Tetszik, nem tetszik (amúgy nem tetszik): minket is elért a szereplés és az önreklámozás kultúrája. A selfbranding mára megkerülhetetlen tényezővé vált, még párat kell aludnunk, aztán a szelfikamera lesz a telefonok első számú optikája. Önmaga mutogatása persze nem mindenkinek megy zsigerből. Aki túl konzervatív vagy nem elég extrovertált hozzá, az inkább a partvonalról figyel. Néha csodálkozva, néha hitetlenkedve. Mint én is.

Így aztán, amikor felmerült annak a gondolata, hogy szóljon a hírlevél egy szerdai előadásomról, nem a Heuréka-érzés volt, ami elsőre rám tört. Sokkal inkább a “jaj, ne!”. De aztán beláttam: a cél ugyan nem szentesíti az eszközt, de minősíti. Ha a szereplés jó ügyet szolgál, akkor nincs miért szemérmeskedni. Ettől még nem lett a dolog komfortos. De le tudtam győzni az ellenállásomat.

2016-ban alapító tagja és első elnöke voltam a kaposvári BNI csoportnak. A BNI egy nemzetközi üzleti közösség, amelynek tagjai jutalékmentesen segítenek egymásnak. A világ számos városában működő csoportok tagjai minden héten találkoznak egymással. És minden ilyen találkozó része, hogy a csoport egyik tagja bemutathatja a vállalkozását, a tevékenységét, ömagát. Március 8-án rajtam volt a sor.

Nagyon sok vendéget hívtunk (több, mint hatvanan voltunk). A vendégek többsége pedig nő volt, mert ez a találkozó arról szólt, milyen az, amikor a Nő vállalkozik. Vagy vezet. Ezért kaptam meg én a főelőadás lehetőségét. Hiszen már 26 éve vállalkozok és vezetem a cégemet. És ezért gondoltam úgy, hogy az előadásomban mindenképpen beszélni szeretnék a témáról.

A nők helyzete vitathatatlanul sokat javult az elmúlt évtizedekben. Arról lehet és érdemes is vitatkozni, hogy mennyit kellene még javulnia. Azon viszont sajnos felesleges, hogy a javulás egy része nem javulás. Miközben a feminizmus élharcosait bizonyára a legjobb szándékok vezérlik, egyre inkább úgy tűnik: a fürdővízzel együtt a gyereket is sikerült kiönteniük.

A Nő és a Férfi részben biológia, részben szerep. A biológia nyilván adott. A szerepek viszont kezdenek elmosódni. A férfiak egyre kevésbé férfiasak, a nők egyre kevésbé nőiesek. Ami nem is annyira a külsőségekben érhető tetten, sokkal inkább a viselkedésben. A vállalkozói világ azért nehezített pálya, mert a nők, akik itt próbálnak érvényesülni, még inkább veszélyeztetettek attól a gondolattól, hogy akkor lehetnek sikeresek, ha úgy viselkednek, mint a férfiak.

Pedig a vállalkozói világnak is szüksége van a női energiákra. Nem azért, hogy kiszorítsák vagy leváltsák a férfi energiákat. Azért, hogy kiegészítsék őket. Ha már gazdaság: az olyan piac, ahol egyetlen szereplő dominál, nem egészséges piac. Mindig kell legalább két meghatározó versenytárs. A világunk alapegysége a kettő, nem az egy. A jó és a rossz, a hideg és a meleg, a fent és a lent, a Coca-Cola és a Pepsi. A Férfi és a Nő. A vetélkedéssel semmi baj sincs. De ha a Pepsi a Coca-Cola kóláját igyekezne minél pontosabban lemásolni, az nem lenne jó senkinek.

Hiszek abban, hogy a Nő nőként boldogul a legjobban. Ezt igyekszem bizonyítani a Markunionnal már 26 éve. Ezért vállaltam el a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara női vállalkozókat tömörítő klubjának vezetését is. Ezért beszéltem erről március 8-án, a BNI találkozón is. A cseresznyefának nem az a dolga, hogy fenyőfa legyen. Egyik sem jobb a másiknál. Mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe. Mindkettő más miatt szerethető. Senkinek nem jutna eszébe, hogy karácsonykor a cseresznyefát díszítse fel. És senki nem keresne a fenyőfán cseresznyét. Igaz?