Tekintsünk most el attól, ki vallásos és ki nem! Tekintsünk el attól, vajon Jézus valóban létezett-e, tényleg Isten fia volt-e, valóban a kereszten halt-e meg és legfőképp: tényleg feltámadt-e! Tegyük félre a világnézetünket és lássuk annak a történetet, aminek a legkézenfekvőbb: egy metaforának! Vajon mit üzen, mire próbál tanítani közel 2000 évvel később, egy háborútól, válságtól, inflációtól és mesterséges intelligenciától sújtott világban? Milyen releváns tanulságot hordozhat olyasvalaki számára, aki nem a mennyországba készül, csak itt szeretne jobban boldogulni?
A történet két fő motívuma az önfeláldozás és a megváltás. Ha kicsit elmélyedünk az önfeláldozás gondolatiságában, gyorsan arra jutunk, hogy az önfeláldozás mindig valamilyen lemondás. Legszélső esetben az életünkről való lemondás, de nem hinnénk, hogy a történet üzenete a tömeges kereszthalál melletti korteskedés lenne. Lényegében bármilyen lemondás önfeláldozás is egyben, csak ennek mértéke változó. Egyetlen fontos különbség azért akad. Az önfeláldozás másokat szolgál, a lemondás lehet öncélú. Vagyis lemondani az esti nassolásról nem önfeláldozás.
Ugorjunk át a megváltásra! Ezt vallásos meggyőződés nélkül bajos egy az egyben értelmezni. De most arra teszünk kísérletet, hogy világnézettől független üzenetet találjunk. Ezért mondjuk megváltás helyett azt, hogy “jutalom”! Nyilván nem a gumicukor szintű jutalom, hanem lelki jutalom. A kiteljesedés valamiféle érzése. De hogy ne kelljen ezt újra és újra leírnunk, maradjunk egyszerűen a jutalomnál!
Ha eddig nem hibáztunk, akkor az üzenet és a tanulság az, hogy a mások javára történő lemondásért jutalom jár. A kiteljesedés érzésének jutalma (tessék, csak leírtuk megint). De mi az a “kiteljesedés érzése”? Ez valójában az összetartozás érzése. Annak érzése, hogy nem vagyunk egyedül. És ez rendkívül fontos. A témába vágó kutatások szerint egyre többen érzik magukat magányosnak, függetlenül attól, hogy ténylegesen egyedül vannak-e. Napjainkban konkrétan kétszer annyian érzik magukat magányosnak, mint pár évtizeddel korábban.
Itt van tehát egy nagyon egyszerű üzenet. Legyünk hajlandóak lemondani mások javára némi pénzről, energiáról, időről, figyelemről! A jutalom pedig annak az érzése lesz, hogy összetartozunk. Hogy nem vagyunk egyedül. Azok számára, akik a magánytól szenvednek, ez igazi megváltás. Akik pedig nem magányosak, gondoljanak arra, hogy az ételt sem csak az éhezők tudják élvezni. A jónál is van jobb, a teljes életnél is van teljesebb. Lemondani valamennyiről azért, hogy másoknak adhassunk – ez a legkülönlegesebb ajándék önmagunk számára. Különleges, mert csak akkor kapjuk meg, ha őszintén, szívből adtunk.