Látszólag persze, hogy semmi. De az emberi elme varázsa abban (is) rejlik, hogy képes összefüggéseket felfedezni ott is, ahol nagyon nem látszanak. Vagy épp ellenkezőleg: nem észrevenni őket – akkor se, ha integetnek és kiabálnak. Esetünkben az előbbiről lesz szó. Aztán ki tudja? Talán kicsit az utóbbiról is.

A víz világnapját március 22-én ünnepeljük. Már 1992 óta. Valamiért 30 évvel ezelőtt is fontosnak tartották felhívni a figyelmet arra, hogy gondosabban, nagyobb megbecsüléssel és tisztelettel kellene bánnunk vízkészleteinkkel. Most olyan szívesen folytatnánk azzal, hogy “…és ennek köszönhetően mára nagyon sokat javult a helyzet”. De nem. Még mindig a szakadék felé robogunk. És még mindig az utazással vagyunk elfoglalva, nem azzal, hova is tartunk.

Akkor most (Pósalaky bácsit idézve) ugorgyunk! A legtöbb ember pénzhez fűződő viszonya egy nagyon egyszerű algoritmussal írható le. Amikor van, akkor költi, mintha nem lenne holnap. Amikor meg nincs… akkor spórol vele. Utóbbi azért nem akkora fegyvertény, mint ahogy fogyózni sem nagy szám, ha nincs mit enni. Mégis, a többség valahogy így működik.

Pedig az összes pénzügyi szakember kórusban kántálja, hogy spórolni akkor kell, amikor van. Ez persze totálisan ellenkezik az ösztöneinkkel. Ettől annyira nehéz. Ezért csinálják csak kevesen. Pedig működik. Egy sor tanulmány igazolja, hogy az amerikai milliomosok többsége nem úgy lett az, hogy körberodeózta a Wall Streetet. Sokkal prózaibb módon: folyamatosan a lehetőségei alatt élt. Ebből ugyan nehéz hollywoodi kasszasikert kihozni, de ez a valóság. Szöges ellentéte annak a  (sokkal nagyobb rajongói táborral rendelkező) életviteli stratégiának, ami ebben a mondatban összegezhető: bárcsak megengedhetném magamnak azt az életszínvonalat, ahogy élek!

Hogy jön ez a víz világnapjához? Úgy, hogy hasonló a helyzet. Most még van víz, most kellene nagyon bölcsen gazdálkodnunk vele. Mert most még van választásunk. Ha elkezdünk kifogyni belőle, a spórolás nem lesz valami nagy hőstett. A választás lehetősége óriási életérzés. Gondoljunk csak bele! Mi a különbség a böjt és az éhezés között? Technikailag semmi. Mégis: a böjt bizonyítottan és dokumentáltan igen pozitív hatással van a testi és a lelki egészségre egyaránt. Az éhezésről még semmi ilyesmit nem jegyeztek fel. A különbséget nyilvánvalóan a választás szabadsága adja.

Nem elkölteni a pénzt, amikor megtehetnénk, nem megenni az összes süteményt, nem pazarolni a vizet – ezek önfegyelmet igényelnek. De csak akkor fog sikerülni, ha tisztán látjuk, miért csináljuk. Ha világos vízióval bírunk a szebb, jobb jövőről. A pszichológiában ezt úgy nevezik, hogy késleltetett jutalom. A késleltetett jutalomnak van egy varázslatos tulajdonsága: mindig értékesebb, mint az azonnali. Mi lenne, ha megjutalmaznánk magunkat egy szebb, jobb, élhetőbb Földdel? Ahol nem kell aggódni a víz miatt sem. Igényel némi kitartást. De megéri.