Az, akiben felmerül az egészséges táplálkozás iránti igény, könnyen egy kalandjátékban találhatja magát. Az interneten mindenfelől diéták leselkednek rá: mediterrán diéta, paleolit diéta, ketogén diéta, makrobiotikus diéta. A vegetariánus és a vegán étrendről nem is beszélve. Mindegyik tuti, mindegyik tudományos érvekkel igyekszik aládúcolni az állítását, hogy miért is ő az egyetlen és igaz út. Az egyszerű földlakó pedig csak kapkodja a fejét és olyan zavarban van, mint Ádám anyák napján: most akkor melyiktől fogok örökké élni? Hogy egy régi graffitit plagizáljunk: egyiktől se. De némelyiktől olyan lesz az élet, mintha egy örökkévalóságig tartana.😃 

Na, ebbe a vallásháborúba óvakodott be érdekes színfoltként az intuitív táplálkozás. Szándékosan nem diétát írtunk, mert ez nem az. De hogy mi, azt az elnevezése lényegében el is mondja. Az intuitív táplálkozás, mint irányzat a 90-e évek közepe óta létezik és egyetlen mondatban összefoglalható. Azt eszünk, akkor és annyit, amit, amikor és amennyit valóban kívánunk. Figyelem! Minden szónak jelentősége van.

Persze ez még többedik olvasásra is megdöbbentő lehet. Minden valamire való diéta azzal kezdődik, hogy milyen ételeket felejtsünk el örökre. Itt meg semmi? Semmi. De. Van néhány sarkalatos pont, amit be kell tartanunk ahhoz, hogy az intuitív étkezést meg lehessen különböztetni a kontrollálatlan zabálástól. Jöjjön az ünneprontás!

Akkor és addig együnk, amikor és ameddig éhesek vagyunk!

Túl sokszor és sokat eszünk megszokásból. Az intuitív étkezés lényege, hogy tényleg odafigyelünk az igényeinkre. Ha nem vagyunk éhesek, akkor ne együnk csak azért, mert vacsoraidő van! És ha már nem vagyunk éhesek, akkor ne együnk csak azért, mert még van mit!

Azt együnk, amit VALÓBAN kívánunk!

Gyakran előfordul, hogy automatikusan megeszünk valamit azért, mert szeretjük. De egyáltalán nem biztos, hogy ott és akkor kívánjuk is. Talán ez a legnagyobb kihívás. Eléggé odafigyelni és felismerni, hogy bármekkora csokitorta fanok is vagyunk, most igazából nem kívánjuk.

Figyeljünk oda, mi hogyan hat ránk!

Értjük, hogy a káposztás babos csülöknek képtelenség ellenállni. De ha minden alkalommal halálközeli élményünk van evés után, az arra utal, hogy a testünk pillanatnyilag nem tud mit kezdeni vele. Nem biztos, hogy ez örökké így lesz. De jelenleg így van. A szabály egyszerű: ami jó a testünknek, az ellen nem tiltakozik.

Ne használjuk az evést az érzelmeinkkel való megküzdésre!

Igen, ez kemény. De a többségünkkel rendszeresen előfordul, hogy az evést pszichoterápiaként próbáljuk használni. Unalmunkban eszünk, a rosszkedvünket szeretnénk elűzni vele, bánatunkban eszünk, a szorongást, a stresszt próbáljuk oldani vele. Na, ezeket nem kellene. Mondtuk, hogy kemény lesz…

Tegyünk különbséget milyenség és minőség között!

A milyenség alatt a kategóriát értjük. Levesek, húsételek, tésztafélék, főzelékek, desszertek. Ahogy már írtuk, az intuitív táplálkozás egyik kategóriát sem zárja ki. Viszont amennyire lehet, törekedjünk a minél jobb minőségre ezeken belül!

Ezek a legfontosabb pontok. A lényegük pedig tényleg az, hogy figyeljünk oda a testünk jelzéseire! Ha így teszünk, fel fogjuk fedezni, hogy nem akar állandóan pizzát és fagyit falni. Ha pedig VALÓBAN pizzát és fagyit kívánunk, azzal sincs semmi baj.

A végén már csak azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nem táplálkozási tanács. Ez csak egy nézőpont. Aki nem tud vele azonosulni, bátran felejtse el! Akinek pedig megmozgatta a fantáziáját, nézzen jobban utána! Az igaz út lényege, hogy csak egy van belőle. De hogy melyik az igaz út? Amelyik számunkra az.