Egy társadalomban háromféle állapotban létezhetünk: vagy mindenki megy a saját feje és érdekei után vagy összefogunk valami ellen – vagy összefogunk valamiért. Az, hogy melyik dominál, nemcsak a társadalom egészségéről árul el sokat. A jövőjéről is.
Ezen a ponton könnyű lenne kísértésbe esni és instant hüppögő kórust alakítani. Hogy aztán azon keseregjünk, mennyire nem vagyunk képesek mi, magyarok még valami ellen sem összefogni, pláne nem valamiért. Bár a fanyalgás sokak számára jelenti a nassolás mentális megfelelőjét, ezt két okból is kerülnénk. Egyrészt nem vezet sehova, ahova érdemes eljutni. Másrészt, nem is igaz.
Amikor a kaposvári „Táncsics Gimnáziumért” Alapítvány tavaly ősszel felhívást intézett a szülők, az egykori diákok és a helyi vállalkozók felé, talán ők sem gondolták, mekkora összefogás kerekedik ki belőle. Erőfeszítéseik eredménye december 21-én vált láthatóvá. Ekkor adták át a mecénások mindazt, amivel az iskola működését, a tanítás hatékonyságát vagy a pedagógusok és diákok komfortérzetét szándékoztak javítani. Vetítővásznat, kávégépet, vízadagolókat és sok egyéb mást.
Nézessék el nekünk, de számunkra a vízadagolók kiemelkednek a sorból. Nem elsősorban azért, mert ez a profilunk. Hisszük és tudjuk, mennyit számít az egészségesebb szokások kialakításában, hogy ezek a készülékek szem előtt vannak. Főleg a gyerekek esetében. Minél több esélyt adunk a víznek, annál több esélyt adunk a jobb életminőségüknek.
Ezért csatlakoztunk mi is a felhíváshoz. De nem ez a lényeg. Sokkal fontosabb, mennyi melegséget plántált az összefogás az érintett szívekbe. Az adományozókéba éppúgy, mint az adományozottakéba. Igen. Képesek vagyunk egy jó ügy érdekében összefogni.