Az elmúlt hetekben nagyot ment a médiában a hír, miszerint a különböző MI modellekkel folytatott csevegésekbe belefoglalt “kérem” és “köszönöm” dollár tízmilliókkal növelheti az olyan cégek villanyszámláját, mint a ChatGPT-t működtető Open AI. Ez arra mindenképpen jó volt, hogy témát biztosítson a bulvársajtónak és a kommentszekcióknak, valamint tovább növelje a klímaszorongók szorongását. A hír láttán a bolygónkért aggódókon joggal uralkodhatott el a “nesze sánta, itt egy púp” életérzés.
Az igazság persze most is odaát van és sokkal kevésbé alkalmas az indulatok felkorbácsolására. Egy széles körben idézett becslés szerint az Open AI felhasználói lekérdezésekből eredő villamosenergia fogyasztása éves szinten kb. 226,8 GWh (gigawattóra). Ez pénzben kifejezve kb. 22 millió USD-t jelent. Más források (pl. a bestbrokers.com) ennél jóval magasabb számot említenek. Szerintük az Open AI éves áramfelhasználása kb. 1059 GWh, ami hozzávetőlegesen 105 millió dolláros villanyszámlát jelent a cégnek.
Mégha ez utóbbi, jóval magasabb becslést vesszük is alapul, akkor is nehezen elképzelhető, hogy az éves villamosenergia fogyasztás 10-20%-át a “kérem”, “köszönöm” és szövődményei teszik ki. A valós szám ennek csak töredéke lehet. Hogy mekkora töredéke, azt nehéz megbecsülni. Egy biztos: nem az MI-vel való udvariaskodásunk miatt kell fájjon a fejünk.
Még valami: a ChatGPT elterjedésekor (leginkább 2023-ban) az a hír is többször körbejárta a Földet, hogy egy MI lekérdezés kb. 10x annyi energiát igényel, mint egy hagyományos Google keresés.
Ez akkor igaz is volt. Azóta viszont a technológia annyit fejlődött/finomodott, hogy a GPT4o modellel végrehajtott lekérdezés (ami jelenleg az Open AI legelavultabb modellje) kb. annyi energiát emészt fel, mint egy Google keresés. Ilyen tempóban fejlődik az MI energiahatékonysága.
Akkor most minden rendben van? Hátradőlhetünk?
Annyira azért ne. Kicsit olyan a helyzet, mint Hanula Barna híres példájában az autók fogyasztásával. Egy Trabant annak idején kb. 600 kg volt, úgy 24 LE-t lehetett kipréselni belőle és 6 litert fogyasztott. Ma egy modern SUV kb. 2,5 tonna, a teljesítménye 240 LE – és ugyanúgy 6 litert fogyaszt. Hiába fejlődött rengeteget az autóipar, az igények a fejlődéssel együtt nőttek.
Itt is ez a helyzet. Az adatközpontok világszerte összesen 460000 GWh villamosenergiát fogyasztottak 2022-ben. A becslések szerint 2026-ban a fogyasztás eléri az 1000000 GWh-t, ami megfelel pl. Japán éves villamosenergia fogyasztásának.
Ez nagyon sok. Mintha pár év alatt megjelent volna még egy Japán méretű ország a Földön. Ekkora extra energiaigényt bármilyen módon bajos kiszolgálni. Fenntartható módon pedig képtelenség.
Ha valaki esetleg nem tudna Japán példájával mit kezdeni: Magyarország éves villamosenergia felhasználása még 2026-ban sem fogja meghaladni az 50000 GWh-t. Vagyis az adatközpontok 20 magyarországnyi energiát igényelnek majd éves szinten. Nem véletlen, hogy az olyan informatikai óriásvállalatok, mint a Microsoft és a Google elkezdtek atomreaktorok építésében gondolkodni.
Szomjúság
De van, ami ennél is aggasztóbb: az adatközpontok vízigénye. A Google, a Microsoft és a Meta vízkivétele 2022-ben meghaladta a 2,2 milliárd köbmétert. 2027-re ez az érték 4,2-6,6 milliárd köbméterre fog emelkedni. Ez Dánia éves vízfogyasztásának a 4-6-szorosa vagy az Egyesült Királyság teljes fogyasztásának a fele.
Vagyis a vízigény drámaian növekszik. A baj az, hogy a vízhiány is. A Microsoft teljes vízigényének 42%-a már 2023-ban is olyan területekről származott, amelyek vízellátási problémákkal küzdenek. A víz már nem a jövő problémája. Egyre inkább a jelené.
A Föld egyre több pontján válik majd nagyon gyorsan valósággá, hogy az iszik majd vizet, aki többet fizet érte. És ne legyenek illúzióink: az adatközpontok többet tudnak majd fizetni érte. Ez pedig újra és újra felveti majd a kérdést: meddig érvényesülhet még az erőltetett technológiai fejlődés, valamint a “business first” az ember létszükségleteivel szemben?
Akkor most mégis aggódjunk?
Szerintünk ne! Egyrészt, a régi bölcsesség szerint az aggódással töltött idő nem része a probléma megoldásának. Másrészt, ha úgysem tudjuk megoldani a problémát, akkor minek aggódni miatta? A magunk részéről azért hiszünk a cselekvésben, mert akkor is megadja a kontroll érzését, ha a probléma tényleges nagyságára nincs érdemi ráhatásunk.
A megfelelő cselekvés motivációját pedig annak felismerése adja, hogy a pazarlást egyre inkább magunk mögött kell hagynunk. Legyen szó pénzről, energiáról, ételről és kiváltképp vízről. Nem az a cél, hogy bármit is megvonjunk magunktól. Csak az, hogy újra és újra feltegyük a kérdést: mi az, ami ésszerű szükséglet és mi az, ami felesleges igény? Bár egy sokmilliárd dolláros iparág próbál minket meggyőzni róla, ettől még kérlelhetetlen tény: a felesleges fogyasztás senkit nem tesz boldoggá. A törődés annál inkább.