Margit néni 86 éves. Egyedül él egy nagybajomi kertes házban. A férje már 30 éve meghalt, azóta a fiát is elveszítette. Szerencsére vannak rokonai, akik megoldják a bevásárlást és segítik, amikor kell. De az ideje nagyobb részét egyedül tölti. Kertészkedik, rendezi a házat, főz magának. Tavaly nyáron volt egy combnyaktörése, ami az idős emberek gyakori réme. Margit néninek sem tett jót, az immunrendszere azóta sem tért teljesen magához. Az ehhez képest szinte mellékes, hogy Margit néni cukorbeteg is.

Ebben az állapotában találta meg idén ősszel a koronavírus. A mentők behozták a kaposvári kórházba, ahol előbb a Covid osztályra került. Hogy milyen tünetekkel? Elmondása szerint az egész betegségből annyit vett észre, hogy gyengébbnek érezte magát, mint máskor. A fertőzésből rendben ki is gyógyult, majd átkerült a belgyógyászatra, hogy beállítsák a vércukor szintjét.

Összegezzünk! Itt van valaki 86 évesen, cukorbetegen, egy combnyaktörésből felgyógyulva, garantáltan nem csúcsra járatott immunrendszerrel. A Covid pedig épp csak megkarcolja. Abba most szándékosan nem mennénk bele, hogy be volt-e oltva. Nem azért, mert nem fontos, hanem azért, mert van itt még valami, ami nagy szerepet játszhatott abban, hogy Margit néni ilyen jól vette az akadályt.

A hála

Margit néni példamutatóan hálás mindenért. Hálás azért, hogy még élhet. Hálás azért, mert vannak rokonai, akik támogatják. Hálás az ápolásért, a törődésért, amit a kórházban kapott. Hálás az ételért, pedig hát legyünk őszinték: a legtöbb kórház nem szerepel a gasztroturisztikai térképeken. És végtelenül hálás volt a közönséges, automatás presszókávéért, amit kapott. Olyan, mintha hiányzott volna az iskolából, amikor a többiek az elégedetlenkedést vették.

A hála a tudomány számára nehezen megfogható. Azért próbálkoznak vele. Az agyról készített felvételeken pl. jól látszik, amikor a vizsgált alany hálát érez. Azzal kapcsolatban is léteznek kutatások, hogy a hálás embereknek szignifikánsan jobb az életminőségük. De ezzel együtt is, a hála még mindig fehér folt. Szerencsére a hálával való kísérletezéshez nincs feltétlenül szükség drága és bonyolult laboratóriumi felszerelésre. Ráadásul teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a hálának nincs semmilyen ismert, negatív mellékhatása. Így aztán bárki szabadon kísérletezhet vele.

Baj, ha többre, jobbra vágyunk? Persze hogy nem. Ez hajt minket előre. A baj az, ha a meglévőt alapértelmezettnek, magától értetődőnek, ne adj Isten: értéktelennek tekintjük. Ha valamire ez a járvány meg kell tanítson bennünket, az éppen az, hogy semmi sem alapértelmezett. Ugye, mekkora öröm maszk nélkül vásárolni? Ugye, mekkora öröm, ha mehetünk színházba, moziba? Ugye, mekkora öröm személyesen is találkozni a rokonokkal?

Lényegében ez a hála. Annak felismerése, tudatosítása, hogy semmi sem alapértelmezett. Hogy miközben többre vágyunk, értékeljük azt, ami van. Egy bölcs mondás szerint a világban nem a szépségből van kevés, hanem az olyan emberekből, akik a szépséget keresik. Talán ez a hálára is igaz. Nem az olyan dolgokból van kevés, amelyekért hálásak lehetünk, hanem az olyan emberekből, akik keresik, miért lehetnek hálásak. Pedig a hála jót tesz a szívnek. Ez nem egy tudományos kijelentés. Egyszerűen csak igaz.