De akkor is beszéljünk az egészségügyről! Csendes, ám megingathatatlan meggyőződésünk, hogy egy virágzó kultúra egyik alapköve a magas színvonalú egészségügy. Tiszteletben tartjuk az esetleges ellenvéleményeket, de szerintünk egy olyan állam, ahol az emberek betegek, akkor sem nevezhető virágzónak, ha a GDP-nek történetesen bérelt helye van a habzsidőzsi tartományban.

Ezen a ponton pedig a jég már vékonyodni is kezd a lábunk alatt. Merthogy az egészségügy iszonyúan költséges műfaj. Direkt megtérülésről pedig esetében nem nagyon beszélhetünk. Áttételesen persze igen, hiszen ha sok ember sokat esik ki a munkájából, az nagyon sokba kerül. De ez az összefüggés úgy tűnik, nem elég direkt ahhoz, hogy a nemzeti egézségügy kérdésére valid befektetésként tekintsünk. Épp ellenkezőleg, az állami egészségügy a miénknél jóval módosabb országokban  sincs csúcsra járatva. A magánegészségügy más kérdés. Akárcsak az, ki mennyire tudja megfizetni.

De álljunk meg egy szóra!

Miközben egészségügyet emlegetünk, következetesen a betegségek gyógyítására gondolunk. Ami pont annyira helytálló, mintha egy fotós tanfolyamon kizárólag azzal foglalkoznánk, hogyan kell a bántóan amatőr, bűnrossz felvételeket Photoshoppal feljavítani. Nem az lenne a cél, hogy megtanítsuk a hallgatókat eleve jó képeket készíteni? Aztán, ha muszáj, jöhet egy kis Photoshop is. De minél kevesebb, annál jobb volt a tanfolyam.

Az egészségügy elsődleges feladata az egészség minél magasabb szintű megőrzése kellene legyen. Minél sikeresebben teljesíti ezt a feladatát, annál ritkábban lesz szükség a betegségek gyógyítására. Tisztában vagyunk vele, hogy ez azért bonyolultabb, mint egy fotós tanfolyam. De az alapelv akkor is ugyanaz.

A megelőzés mindig sokkal olcsóbb, mint a kezelés

Ez a világon mindenre igaz. De az egészségre fokozottan. Ráadásul az egészségünknek okozott károk sokszor nem is helyrehozhatóak teljes egészében. Ami egy újabb erős érv a megelőzés mellett. Hogy tudjuk félteni az autónkat, amit végső esetben egy az egyben lecserélhetünk, miközben az egészségünket simán beáldozzuk! Ez nem pont úgy hangzik, mint amit racionálisnak titulálhatnánk.

Ráadásul a megelőzés túlnyomórészt edukáció. Amit a mai világban, ahol szinte mindenkinek van internete, fillérekből meg lehetne oldani. Főleg ahhoz képest, amennyibe pl. a krónikus betegségekkel folytatott szélmalomharc kerül. Valójában nagyon kis erőfeszítéssel nagyon sokat tehetnénk annak érdekében, hogy látványosan javítsuk az általános egészségi állapotot és tehermentesítsük az úgynevezett egészségügyet. Ami ugye inkább betegségügy.

Ezt az egészet könnyű lenne úgy olvasni, mint az állam egészségüggyel kapcsolatos kritikáját. Igen, akár az is lehetne. De ahogy Gandhi annyira húsbavágóan megfogalmazta: legyél Te az a változás, amit a világban látni akarsz! Kritizálni könnyű. Tenni valamit sokkal értékesebb. A képlet pedig ez esetben szögegyszerű:

• Törődjünk a saját egészségünkkel!
• Mutassuk meg másoknak, hogy mit tehetnének ők a saját egészségük érdekében!
• Ne becsüljük alá a példamutatás jelentőségét!

Ugye, hogy nem bonyolult? De ha tényleg törődünk a saját egészségünkkel, ha elég kedvesen biztatunk erre másokat ahhoz, hogy ne vegyék kioktatásnak, ha ezt elegen csináljuk, akkor egy csendes kis forradalom kerekedhet belőle. Egy olyan forradalom, amivel mindenki nyer. És nem kell, hogy sokat tegyünk. Elég, ha sokan tesszük.