Miért kellene? Szerintünk ez egy olyan kérdés, ami megéri a körbejárást. És mindjárt az elején hidegvérrel kivégezzük a poént: a kérdésben nem a “társadalmi felelősségvállalás” igényli az elgondolkodást. Hanem a “kell”. Gyorsan meg is magyarázzuk, miért.
A kultúrában, amit jelenleg élünk, túl sokan azonosítják a felelősségvállalást a “nesze sánta, itt egy púp” életérzéssel. A felelősség e logika szerint teher. Olyan kereszt, amit úgy rakott az élet a nyakunkba, hogy nem is kértük. És cipelnünk kell. Titokban néha arról ábrándozunk, hogy ledobjuk és elszaladunk. De persze nem lehet. Rendes ember cipeli a keresztjeit. Akkor is, ha belerokkan. Rendszerint bele is rokkan.
Csakhogy ez nem valódi felelősségvállalás. Ez kényszer. A valódi felelősségvállalás önkéntes. Benne van a szóban is: vállalás. Ha valamit rám kényszerítenek, az nem vállalás. Olyan persze van, hogy vállalok valamit, ami kényszer is. De akkor nem érdekel, hogy kényszer.
A megfelelő kérdés tehát nem az, hogy kell-e egy cégnek társadalmi felelősséget vállalnia. Hanem az, hogy miért akarna társadalmi felelősséget vállalni. Erre két választ tudunk érvényesként elfogadni:
- mert megteheti és
- mert felismeri, hogy nem egy buborékban működik.
A felelősségvállalás gyakran összeforr a birtoklás kérdésével. Az én udvaromnak nyilván gondját viselem, hiszen az enyém. Az én családomért nyilván bármire hajlandó vagyok, hiszen az enyém. Na és mi a helyzet az én utcámmal? Az én városommal? Az én hazámmal? Hiszen ezek is az enyémek! Persze nem úgy. Bár ha kicsit jobban belegondolunk: a családom sem úgy. Egyikhez sem tartozik tulajdoni lap, amin az én nevem áll.
Ezzel eljutottunk egy nagyon furcsa felismeréshez. Valójában az az enyém, amiért hajlandó vagyok felelősséget vállalni. Hiszen pont azért vállalom, mert a sajátomnak érzem. Ezért érezhetem sajátomnak a természetet, az élővilágot, a Földet is. Ha viszont nem vállalok érte felelősséget, mindegy, hogyan nevezem, mindegy, kinek a neve szerepel a tulajdoni lapon. Nem érzem a sajátomnak.
Mi ezért támogatjuk már 8 éve a Zselic MTB Maratont. Valahol a sajátunknak (is) érezzük. Amikor annak idején a szervezők (akkor még csak megálmodók) bekopogtattak hozzánk, magával ragadott a lelkesedésük. Ez azóta sem múlott el. Hisszük, hogy ez a esemény igazi nyer-nyer szituáció. Összehozza az embereket, kiviszi őket a természetbe, népszerűsíti a testmozgást. A jó hír az, hogy az ország tele van nyer-nyer kezdeményezésekkel. Arra biztatunk mindenkit: találja meg azt, amelyiket a magáénak tudja érezni!