Az egyik legggyakoribb hiba az életben, amikor egyetlen nagy megoldást keresünk sok kicsi helyett. James Clear az “Atomi szokások” c. bestsellerében (nagyon ajánljuk elolvasásra) részletesen elmeséli, hogyan emelkedett a brit kerékpársport a siker csúcsára azáltal, hogy több tucat, egyenként lényegtelennek tűnő apróságon változtattak. A listán a kerékpáros nadrágok szabásának megváltoztatása éppúgy szerepelt, mint a versenyzők matracainak és párnáinak lecserélése, valamint a kerékpárokat szállító teherautó rakterének fehérre festése. Egyik sem olyasmi, aminek a hallatán döbbenten kapnánk fel a fejünket. Mégis, együttesen elegendő erőt képviseltek ahhoz, hogy újraírják a brit kerékpársport történelmét.

Szakadjunk el a versenysporttól és forduljunk a szürke hétköznapok produktivitása felé! Itt legalább annyira könnyű abba a hibába esni, amibe a brit bringások is estek hosszú évtizedeken keresztül: a Szent Grált próbáljuk megtalálni. Azt az egyetlen tényezőt, azt a produktivitás-szteroidot, amitől a kollégák a munka szuperhőseivé változnak. Ha valaki időközben rálelt volna, mindenképp értesítsen minket is! Addig viszont kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy nem létezik.

Létezik helyette a “sok kicsi sokra megy” közhellyé koptatott alapelve. Amit Dave Brailsford, a brit kerékpársport megmentője sokkal elegánsabban a “marginális növekedés halmozódásának” nevezett. Ha valakinek, neki bátran hihetünk, mert tényleg csodát tett. Engedjük el a Szent Grált és keressünk olyan apróságokat, amelyek egyedül, önmagukban nem váltják meg a világot – együtt viszont közel járnak hozzá. Mi tudunk is egyet.

A vízadagoló és a produktivitás

A nyugati társadalmakban élők többségére igaz, hogy változó mértékben dehidratáltak. Kevésbé szépen fogalmazva: ki vannak száradva. Az irodai dolgozókra ez fokozottan igaz. A legtöbb irodai tevékenység valamilyen mértékű introvertálódást igényel, ami jelentősen megnöveli a “most jövök rá, hogy egész délelőtt nem ittam egy kortyot sem” előfordulását.

Az átlagember átlagos kiszáradásának nincsenek drámai tünetei. Azokat pedig, amelyek vannak, nem szoktuk összekapcsolni a dehidratáltsággal. A tünetek sunyisági listáját egyértelműen az úgynevezett “agyi köd” vezeti. Közönségesen fogalmazva:nem fog az agyunk. Talán kéne innunk még egy kávét. Ami annak fényében, hogy a kávé fokozza a dehidratáltságot, nem tűnik nyerő ötletnek. Ami pedig nyerő lenne, arra rendszerint nem gondolunk: többet kellene innunk. Vizet.

A vízadagolók már számtalanszor bizonyították, hogy a puszta jelenlétükkel növelik a vízfogyasztási kedvet. Ez gyerekekre, felnőttekre egyaránt igaz. Talán azért, mert szem előtt van. Talán azért, mert sokkal érdekesebb, mint PET palackból vizet tölteni. Akármiért is, bizonyított tény: ahol egy vízadagoló megtelepszik, ott az emberek több vizet isznak.

Ettől pedig egészségesebbek és produktívabbak lesznek. Kis mértékben. És pont az ilyen kismértékű javulások a legjobb barátaink. Persze, ezek kiaknázásához hosszútávú, szisztematikus, stratégiai megközelítésre van szükség. Mi hisszük, hogy a jövő azoké a cégeké, amelyek képesek erre. És a magunk részéről örömmel segítünk abban, hogy ki tudják használni a marginális növekedés halmozódásában rejlő lehetőségeket. Ezért biztatjuk arra, hogy kattintson az alábbi hivatkozásra és keresse meg az iroda új legjobb barátját!