Mára kb. mindenki tudja, milyen az egészséges táplálkozás. A képet árnyalja kissé, hogy mindenki másképp tudja. Térdig gázolunk a különböző diétákban, étrendekben, amelyek mindegyike fennen hirdeti, hogy bizony ő az egyedüli üdvözítő út. De ezt nemcsak úgy mondják, bele a levegőbe. Sorolják a bizonyítékokat is. Ami rendkívül meggyőző lenne. Ha nem ütköznénk újra és újra abba, hogy egymással tökéletesen ellentétes étrendek garantálják egyedül a hosszú egészséget. Na most akkor?

Nem vagyunk eléggé szuicid hajlamúak ahhoz, hogy a lövészárkok közé merészkedjünk, ahol egyszerre lőhetnek ránk minden oldalról. Ezért meg sem próbálunk sem ítéletet hirdetni, sem állást foglalni. Ellenben felhívnánk valamire a figyelmet, ami adott esetben többet nyom a latban, mint az, hogy mit eszünk. Két valamire, hogy pontosak legyünk. Ezek az aggódás és a boldogság.

Mi van akkor, ha törekszünk arra, hogy egészségesen táplálkozzunk – közben viszont folyton azon aggódunk, hogy vajon elég egészségesen táplálkozunk-e? Rossz hír következik: a jó kondiban lévő, kitartó aggódás simán übereli az egészséges táplálkozásra tett erőfeszítéseinket. Egy ponton túl az egészséges táplálkozás akár kontraproduktívvá is válhat, mert az aggódás, ami az étkezés témához kapcsolódik sokkal rombolóbbá válik, mint amennyire építő az egészséges étrend.

Most nézzük az ellenkező oldalt! Mi van akkor, ha olyasmit eszünk, ami nem igazán egészséges – de örömet okoz, már-már boldoggá tesz minket? A krimirajongók már sejtik, mi lesz a csavar. Az öröm, a boldogság könnyedén felülírja az egészségtelenséget.

Akkor most tökmindegy, mit eszünk? Semmiképp. De meg sem próbálunk konkrét táplálkozási tanácsokat osztani. Csak két dologra biztatunk mindenkit. Az egyik, hogy ne aggódjunk amiatt, mit eszünk! Az aggódás többet árt, mint az, amit megeszünk. A másik, hogy igyekezzünk több örömet találni az étkezésben! Ami egyébként nemcsak arról szól, mit eszünk. Arról is, hogyan. Hogy megadjuk-e az étkezés módját, hogy odafigyelünk-e, hogy közben jókat beszélgetünk-e. Tartsuk szem előtt, hogy az étkezés öröme fontosabb lehet, mint az étel egészségessége.

Utóbbinak van azért két buktatója. Az egyik a mennyiség. Ha túl sokat eszünk, az nem tesz jót. Szóval, örüljünk, de tudjuk időben abbahagyni! A másik (és ez a súlyosabb), amikor valaki alapvetően boldogtalan és kizárólag az evésben próbál örömöt találni. A kettő egyébként gyakran összefügg. Másképp megfogalmazva: a jó étkezés jutalom legyen, ne vigasz. De ha egyszer-egyszer úgy alakul, hogy mégis a fagyisdobozban lelünk vigaszra, legalább ne aggódjunk miatta!

A jó élethez hozzátartozik, hogy jókat eszünk. A jó élethez hozzátartozik, hogy örülünk. A jó élethez hozzátartozik, hogy nem aggódunk. Ezek persze végletek. De minél közelebb jutunk hozzájuk, annál közelebb jutunk az egészséghez is.