Pásztor Anna “A bennünk élő amazon” c. TEDx előadásában meséli, hogy amikor takarítania kell (amit nagyon utál) és már csak 4 m2 van hátra, azzal tartja magában a lelket, hogy ezt énekli: Pááásztor Anna a legnagyobb király, a legnagyobb király, a legnagyobb király… Szerinte csak magában, a család szerint hangosan is.

Arról is beszél, hogy gyerekkorában úgy képzelte el az életet, mintha az egy nagy mozi lenne, aminek ő a főszereplője. És ahogy a pillangó-hatás szerint a pillangó szárnycsapása a világ másik felén hurrikánt okoz, ugyanígy, a világ történéseit az ő megmozdulásai, rezdülései gerjesztik.

A “Holiday” c. 2006-os klasszikusban az idős hollywoodi forgatókönyvíró ezt mondja a Kate Winslet által megformált főszereplőnek: “A filmekben van a főhősnő és van a legjobb barátnője. Maga, kedvesem, úgy beszél az életéről, mintha a legjobb barátnő lenne, nem a főhősnő”. A legszebb metafora az önbizalomhiányról, amivel valaha is találkoztunk. De hogy jön Pásztor Anna és a Holiday az egészséghez?

Amikor egészségről beszélünk, leginkább arra gondolunk, hogy nincs testi problémánk. Nem gyötör semmilyen betegség, nem fáj semmi. Esetleg megfelelőek a mindenféle markereink. Ez az egészség, mint téma nagyon mechanikus megközelítése. Ami azt eredményezi, hogy a megoldásaink is mechanikusak lesznek. Megfelelő táplálkozás, elegendő víz (ugye?), testmozgás, pihenés. Táplálékkiegészítők. De mi van akkor, ha valaki ezek ellenére sem egészséges? És ami még dühítőbb: mi van akkor, amikor valaki látványosan tesz az egészséges életmódra, mégsem lesz beteg?

Mi lenne, ha elővennénk egy kevésbé mechanikus megközelítést? Mi lenne, ha úgy határoznánk meg az egészséget, hogy “élettel teliség”? Az ember akkor egészséges, ha elég sok élet van benne. Akkor lesz beteg, amikor ez valamiért lecsökken. Tudunk ezzel valamit kezdeni? Nagyon is. Ha megfejtjük, mitől lesz valakiben több az élet. És itt kanyarodunk vissza Pásztor Annához meg a Holiday-hez.

Valójában nincs olyan, hogy valakiben sok vagy kevés az élet. Olyan van, hogy valaki mer vagy nem mer élni. Ez pedig az önbizalmától függ. Minél nagyobb valakinek az önbizalma, annál inkább mer önmaga lenni és a saját életét élni. Az egészség pedig főként ennek a jutalma. Ez nem azt jelenti, hogy az egészséges életmód nem számít. Csak azt jelenti, hogy az egészséges életmód nem helyettesíti az élni akarást.

Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy az egészségünk annak a mutatója, mennyire vagyunk összhangban a saját életünkkel. Minél nagyobb az eltérés, annál több a nyavalya. Ahhoz viszont, hogy a saját életünket éljük, hogy önmagunkat alakítsuk, bátorság kell. Ezt a bátorságot nevezzük önbizalomnak. Félreértés ne essék: lelkes hívei vagyunk az egészséges életmódnak (tessék sok vizet inni!). De még lelkesebb hívei vagyunk az önbizalomnak. Az elvárásoknak való folytonos megfelelés nagyon biztonságos. De ez olyan biztonság, amiért az életünkkel fizetünk. Szerintünk nem éri meg.