(Olvasási idő: 2 perc)
A Bibliában Mózes 3. könyvének 25. fejezete ír a Shnat HaShmitáról, A Föld évéről. Eszerint minden hetedik évet a nyugalomnak kellett szentelni, amikor sem vetni, sem aratni nem volt szabad. Ezen felül elengedték az adósságokat és mérsékelték a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Ebből a bibliai hagyományból alakult ki a sabbatical year (vagy röviden: sabbatical), ami először a nagy amerikai egyetemeken (Harvard, Brown) jelent meg a XIX. század végén. Ez arról szólt, hogy a professzorok minden hat, aktív munkával töltött év után kaptak egy pihenőévet, amit kutatásra, fejlődésre, feltöltődésre használtak.
Száz évnek kellett eltelnie, mire az üzleti világ is felfigyelt erre a lehetőségre. Az 1980-as évek végén a kiégés, mint probléma már megjelent a nagyvállalatok életében. Ezért kezdett néhány cég (Intel, Adobe, Salesforce) kísérleti jelleggel sabbatical programokat futtatni. A túlterhelt felsővezetőket a hetedik évben fizetett szabadságra küldték, hogy pihenhessenek, fejlődhessenek, tovább képezhessék magukat.
Mára a sabbatical globális jelenséggé vált, de persze nagyon egyenlőtlenül. Főleg az angolszász kultúrákban honosodott meg, de Nyugat-Európában sem ismeretlen, csak nem mindig így nevezik. A formája is rugalmasan változott: nem mindig hat év után jár, nem feltétlenül egy egész év és nem jár együtt mindenhol fizetett szabadsággal. Viszont minden esetben biztosítják a visszatérés lehetőségét.
Na és Magyarország? Néhány multit leszámítva nálunk a sabbatical ismeretlen fogalom. Főleg a kkv-k világában, ahol a cégek döntő többsége meg sem tudná oldani. Pedig szükség itt is lenne rá. Meggyőződésünk, hogy csupán azzal jelentősen javítható lenne a magyarok átlagos egészségi állapota, ha valamilyen módon nálunk is el lehetne terjeszteni a sabbatical hagyományát.
De mindig is a szűkösség volt az innováció leggazdagabb forrása. Nem tudunk egy egész évre elmenni? Oké! Akkor egy hónapra? Egy hétre? Egy napra? Egy órára? Miért ne lehetne a sabbat év mintájára sabbat hónapunk, sabat hetünk, sabbat napunk, esetleg sabbat óránk? Kicsit sárga, kicsit savanyú – de a miénk.
Ahhoz, hogy bármelyiket meg tudjuk valósítani, két dolgot kell tisztáznunk:
- a sabbaticalt nem váltja ki a családi nyaralás, ez két, teljesen külön műfaj
- a sabbatical lényegét két összetevő jelenti: az eltávolodás és a flow
Az eltávolodást még a nyaralás is megadja. Amit rendszerint nem ad meg, az a flow élménye. Ezt a kifejezést a világhírű, magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály vezette be. A flow azt jelenti, hogy annyira elmélyülünk egy tevékenységben, amitől a külvilág és az idő szinte megszűnik számunkra. Hogy ez valamilyen sporttevékenység, alkotás, hobbi vagy tanulás, az másodlagos. Ami számít, az az intenzív öröm és a külvilágról való megfeledkezés.
Vallási szempontból kicsit zűrzavaros metafora, de a híres El Camino a többség számára egyfajta sabbatical. Lehetőséget nyújt a hétköznapi élettől való eltávolodásra, miközben megadja a flow élményét is. Persze ezt sem engedheti meg mindenki magának.
De ha van a kultúránknak olyan része, amiről érdemes lenne megfeledkezni, az a “mit miért és hogyan nem lehet”-hez való ragaszkodás. Gondoljunk arra, hogy a kreativitás mindig a korlátok között születik! És találjuk ki, hogyan tudnánk a saját sabbat ünnepünket megvalósítani, akármilyen hosszú is lesz! Egy órányi eltávolodás és flow talán nagyon kevés, de a semminél nagyon sokkal több. Ha pedig még ez is nehezünkre esik, jusson eszünkbe: azzal, hogy feltöltődünk, nemcsak mi nyerünk. Mindenki más is nyer körülöttünk.