Tegnap egy beszélgetésbe keveredtünk (időnként megesik), ahol szóba került Dr. Csapó János professzor Kaposváron tartott előadás sorozata. A szóba kerülés apropóját pedig az előadás sorozat egyik legprovokatívabb felvetése adta: a II-es típusú cukorbetegség visszafordítható. A gondolat nem egyedülálló, tudományos körökből is egyre gyakrabban köszön vissza. A mainstream egészségügy viszont még mindig hajlamos fokhagyma és szenteltvíz után kapkodni a hallatán. Mi viszont gondolkodjunk kicsit!

Állapot vagy folyamat?

A betegségeket nagyvonalúan két csoportba sorolhatjuk: vannak az akut és a krónikus nyavalyák. Az akut a rövid ideig tartó sorscsapás, a krónikus pedig az akár évekre, évtizedekre mellénk szegődő működési zavar. Ha már zavar: mindkettőt betegségnek hívjuk (ami nem baj) és mindkettőre állapotként tekintünk. Ami viszont már baj. Mert amíg egy influenza okozta döglődés valóban állapot, egy cukorbetegség, magas vérnyomás vagy meszesedés sokkal inkább folyamat. Olyan folyamat, amit a jelek szerint nem menedzselünk. Vagy rosszul menedzselünk.

Filozófia gyorstalpaló

Az élet lényege a változás. Ez annyira igaz, hogy azok a dolgok, amelyek nem tudnak változni, pusztulásnak indulnak. Ez egy házra éppúgy igaz, mint egy emberre. A ház akkor tud fennmaradni, ha folyamatosan változtatunk rajta, az ember pedig akkor, ha folyamatosan képes változni. A halandóság problémájára ugyan a folyamatos változás sem jelent megoldást, az viszont jól megfigyelhető, hogy az öregedés gyorsasága szoros összefüggést mutat a változásra való képtelenséggel. A fiatalos (és egészséges) idősek titka az, hogy még mindig hajlandóak változni.

Az egészség folyamatmenedzsmentje

A Wikipédia szerint a folyamatmenedzsment a vállalati folyamatok és a szervezet állandó hozzáillesztése a vevői igényekhez és a tágabb értelemben vett környezeti elvárásokhoz. Vegyük ki belőle a “vállalati folyamatok”-at és a “vevői igények”-et – máris olyan definíciót kaptunk, ami a saját egészségünkre is alkalmazható. Eszerint a krónikus betegség egy rossz irányba tartó folyamat, ami azt jelzi, hogy a működésünk nincs megfelelően a környezeti elvárásokhoz igazítva.

És hogyan kell jól menedzselni?

Most kéne érkezzen a világmegváltás. De nem fog. A hosszútávú egészségre (vagy a hosszútávú betegségre) leginkább úgy érdemes gondolni, mint a kamatos kamatra. Minden, amit teszünk, nem egyszerűen csak összeadódik, de halmozódik is. Pont mint a kamatos kamat. Ha jó dolgokat teszünk, azok halmozódnak, ha rosszakat, akkor azok. A krónikus betegség az apró kis napi helytelenségek felhalmozódása. Nem mozgunk eleget, túl sokat eszünk (főleg olyat, amit nem kéne), nem iszunk elég vizet, nem alszunk eleget. És mindezek ellenére képesek vagyunk csodálkozni: mitől lettem beteg? Valójában ez nem is betegség. Csak túl sok a kamat.

Az életben jönnek jó és rossz állapotok. De ezeknél sokkal fontosabb a trend. Milyen irányba tartunk? És ha éppen rossz irányba, akkor azt miért tekintenénk természetesnek? Megismételjük még egyszer: a rossz irányba tartó folyamatok rosszul menedzselt (vagy nem menedzselt) folyamatok. Ha kell, persze menjünk orvoshoz. Csak tartsuk észben: az autószerelő sem felelős azért, hogyan vezetjük az autónkat.