(Olvasási idő: 2 perc)

Enci

Enci ötéves. Imád élni. A mosoly szinte sose tűnik el az arcáról, a nevetésétől gyakran visszhangzik a ház. Tombol benne az energia, egész nap szalad, játszik, alkot. És be nem áll a szája.

Enci arról álmodozik, hogy állatorvos lesz. Minden beteg állatot meggyógyít majd, hogy egynek se kelljen szenvednie. Ha kell, meg is védi őket. Szabadidejében pedig segít a rászorulókon, mert az embereket is szereti, nemcsak az állatokat.

De azt azért látja, hogy a felnőttek sokszor furcsán viselkednek. Gyakran rosszkedvűek olyan dolgok miatt, amiért nem kellene. Néha csúnyákat mondanak egymásra. Persze csak arra, aki éppen nincs ott. És olyan gyakran igazságtalanok!

Főleg ez zavarja Encit. Hatalmas az igazságérzete és nem tudja szó nélkül hagyni, amikor valakit igazságtalanul bántanak vagy olyasmit tesznek, amiről mindenki látja, hogy nem helyes. Ha felnőtt lesz, ezen is változtat majd.

Enikő

Enikő 40 éves. Key account menedzserként dolgozik egy multinál. Jó fizetés, céges autó, laptop, mobil. És rengeteg stressz. Enikő szinte mindig fáradt. Talán ezért, talán a problémák végtelen folyama miatt, de szinte sosem mosolyog. Arra, hogy mikor nevetett utoljára, már nem is emlékszik. Álmai már nincsenek, csak egy titkos vágya: eltűnni a világ elől.

Enikő életét a megfelelés uralja. Meg kell felelnie a munkahelyén. Meg kell felelnie a családjának. Meg kell felelnie a modern világ modern Istenének: a közösségi médiának. Fiatalosságot, gondtalanságot, trendiséget, sikert kell mutatnia. Különben lemarad. És aki lemarad, azt lecserélik. Enikő legalábbis így gondolja. Szorong is miatta eleget.

Persze 40 éves korára gyűlt élettapasztalata is. Egyetlen szóban lehetne összegezni: megalkuvás. Enikő megtanulta, hogy a felnőtt élet kártyajátszmájában a jolly joker az érdek. Az érdekek mindent felülírnak. Őszinteséget, igazságot, erkölcsöt, etikát. Ha előrébb akarsz jutni, ha meg akarod őrizni a pozíciódat, meg kell alkudnod. Ez az élet törvénye.

Esténként, amikor a gyerekek már alszanak, a férje pedig a tévét nézi, Enikő néha leül a konyhában. Tölt magának egy pohár bort és miközben kortyolgatja, az életén gondolkodik. Eszébe jut a gyerekkora. Hogy állatorvos akart lenni. Hogy segíteni akart a rászorulókon. Hogy tenni akart az igazságtalanság ellen. Istenem, milyen naiv volt!

Idealizmus vs. megalkuvás

Lehet, hogy a gyerekek túl idealisták. Az viszont biztos, hogy a felnőttek túl kevéssé azok. Ők a megalkuvást viszik túlzásba. Ezért lenne kívánatos, ha a gyerekek nevelése kölcsönhatásként valósulna meg. Nemcsak tanítanánk őket. Mi is tanulnánk tőlük.

Igaz, hogy a tudásunk nagyobb, a tapasztalatunk több. De az ő értékrendjük még egészségesebb. Ha lenne bennünk alázat és hagynánk, gyógyíthatná a miénket is.

A környezettudatosság kapcsán ez fokozottan igaz. Mert ahhoz, hogy az ember környezettudatos legyen, kell egy jó adag idealizmus. Hinnie kell abban, hogy van értelme.

Emiatt lesz hajlandó a kényelmetlent választani a kényelmessel szemben, a drágábbat az olcsóbbal szemben, a ritkábbant a gyakrabbannal szemben.

Ha valami képes lesz megmenteni, élhetőnek megőrizni a jövőt a gyermekeink, unokáink számára, az a gyakorlatias idealizmus lesz. Ez csapatmunkát igényel. Mi, a felnőttek adjuk hozzá a gyakorlatiasságot. A gyerekek az idealizmust. De ezt csak akkor tudják megtenni, ha meghagyjuk nekik és elfogadjuk tőlük, ahelyett, hogy elvennénk.