Az ördög tudja, miért, de lámpással kell keresni azt az ötévest, amelyik aggódik az egészségéért. Felnőttként végignézve már-már bicskanyitogató az a nemtörődömség, ahogy a nutellás kenyér mellé képesek tejszínhabos vattacukrot enni, hogy aztán lefojtsák egy pohár málnaízű szörppel (mondtuk, hogy szörpjeink is vannak?). De sebaj! Eljön az idő, amikor majd ők is megtanulják, hogy minden falatot meg kell gondolni.

Mert negyven (néha harminc) felett az étkezés új megvilágításba kerül. Egyre nagyobb szerepet kap a “Mit?”, a “Mivel?”, a “Mennyit?” és a “Mikor?”. Azok, akik semmilyen diétát nem követnek, szinte gyanúsak. Országokon átívelő háború dúl a paleósok és a vegetáriánusok között. A vegánok közben a partvonalról figyelnek és azt vitatják meg, hogy a léböjt kúra hozzátesz az egészséghez vagy elvesz belőle?

Ezek egyikével sincs a világon semmi baj (persze a háborút leszámítva). Ha. És itt jön egy fontos kérdés: egészségtudat vagy egészségmánia? A kettő kívülről nehezen megkülönböztethető. Viszont nem mindegy, melyik motivál bennünket, mert az egyik jobbá teszi az életet, a másik inkább ront rajta.

Eszköz vagy cél?

Tulajdonképpen csak ezt a kérdést kell megválaszolnunk. Más megközelítésben: mire akarjuk használni az egészségünket? Ha nem látunk semmit, aminek az egészség szükséges, de nem elégséges feltétele, akkor komolyan ki vagyunk téve a veszélynek, hogy az egészség a mániánkká válik.

Szinte minden mánia lényege (legyen szó akár az autónkról, akár a lakás tisztaságáról), hogy van egy eszköz, aminek túlértékeljük a fontosságát. Annyira, hogy eszközből céllá lényegül át. Ez rendszerint azért történik, mert hiányzik valami, ami elég fontos ahhoz, hogy mellette az eszköz eszköz maradhasson. Tapasztalati tény, hogy ha célok kitűzéséről van szó, az emberek többsége mélyen az adottságai alatt teljesít.

Összefoglalva: ha vannak elég nagy céljaink, amelyek megvalósításához az egészség nélkülözhetetlen, az megalapozza az egészségtudatos hozzáállást és megakadályozza, hogy átcsapjon egészségmániába. De hogy Steve Jobs klasszikussá vált prezentációs szófordulatát idézzük…

Van itt még valami

A félelem. Az egészségmániában mindig ott rejlik a félelem. Félünk, mert azt hisszük, hogy a betegségek váratlanul, a semmiből törnek ránk. És félünk, hogy olyan betegség tör ránk, amivel esetleg nem tudunk megbirkózni. Félünk egy már meglévő állapot rosszabbodásától és félünk, hogy az, ami eddig csak másokkal történt, velünk is megtörténhet.

Pedig régóta tudjuk, hogy attól félünk, amit nem értünk. Minél jobban megértjük, annál kevésbé félünk majd tőle. Valójában azért félünk az egészségünk elvesztésétől, mert annyira kevéssé értjük, hogyan működik a testünk. Azért démonizálunk egyes betegségeket, mert még kevésbé értjük őket.

Valójában nem olyan nehéz sokkal jobban megértenünk, hogyan is működünk. Gyakorlatilag bárki számára elérhető szinte minden, az egészségünkkel kapcsolatban rendelkezésre álló tudás. Csak meg kell keresni. És ma már keresni is sokkal könnyebb. Ne tekintsük természetesnek, hogy félünk, mert nem az! Tegyük a mantránkká ezt a gondolatot: az aggódás a tudás hiányának a jele. Több tudás, kevesebb aggódás.

Elizabeth Gilbert-nek, a híres amerikai írónőnek van egy gyönyörű gondolata, ami épp idevág: a kreatív élet lényege, hogy a tetteinket nem a félelem, hanem a kíváncsiság motiválja. Legyünk egészségtudatosak, legyünk kreatívak, legyünk kíváncsiak!