Nagy lendülettel érkezett meg az ősz csúnyábbik arca. Ez pedig még a régi szép időkben is (amikor a többségnek eszébe sem jutott, hogy a “korona” és “vírus” kifejezéseket egy szóösszetételben használja) együtt járt azzal, hogy sokakat meglepett a megfázás, a göthölés, a kuckuckór, az őszi influenza vagy ezek tetszőleges összetétele. A szak- és nem szakemberek pedig instant doni kozák kórust alkotva kezdték el harsogni, hogy biza eljött az ideje az immunrendszer megerősítésének.

DE KI AZ AZ IMMUNRENDSZER?

Az immunrendszer kicsit olyan, mint a politika: szinte mindenki beszél róla, de a többség nincs igazán tisztában vele, hogy mi is az. Ha megnézzük a Wikipédia idevágó szócikkét (inkább ne tegyük), akkor ott azt találjuk, hogy az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. Hétköznapi nyelvre lefordítva kicsit olyan, mintha összevonnánk a határőrséget és a rendőrséget. Esetleg a kémelhárítást is.

Ebből most legyen is elég ennyi. Ugyanebben a szócikkben kicsit lejjebb azt találjuk, hogy az immunrendszer egészségét a kiegyensúlyozott táplálkozás, az elegendő alvás, valamint a tartós stressz kivédése alapozza meg. ha pedig innen átvetődünk a stresszről szóló szócikkre, ott a tartós stressz egyik lehetséges következményeként azt találjuk, hogy csökkent ellenálló képesség. Hoppá.

AKKOR AZ AGYUNK IS AZ IMMUNRENDSZERÜNK?

Lényegében erről szól a pszicho-neuro immunológia tudománya. E szerint szoros és nyilvánvaló összefügés figyelhető meg a pszichológiai egészség (vagy annak hiánya) és az immunkompetencia, vagyis az immunrendszer védekező képessége között. A tartós stressz gyengíti az immunrendszert. Most nyilván feltehetnénk a kérdést, hogy ha ez így van, akkor milyen mértékben járult hozzá a koronavírus körül kialakult médiafesztivál a járvány növekedéséhez, de nem tesszük. Koncentráljunk inkább annak tudatosítására, hogy az agyunk az immunrendszer egyik első vonala és az erősítésben a stresszel való megküzdés képessége legalább annyira fontos, mint a C-vitamin és a reszelt gyömbér. Vagy fontosabb.

AZ ÖRDÖG MAGA

Nagyjából ez a stressz általános megítélése. Teljesen igazságtalanul. Nagyon leegyszerűsítve, a stressz nem más, mint terhelés. Akár fizikai, akár mentális. Egy dögnehéz súlyzó felemelése pl. stressz az emelésben részt vevő izmok számára. Ez önmagában nem rossz. Rossz attól lesz, ha egész nap cipelnünk kell. Vagy ha egyszerűen túl nehéz számunkra.

A legtöbb ember számára a stressz állandósult terhet jelent. Az illető egész nap dolgozik. Aztán hazamegy – és fejben tovább dolgozik. Este lefekszik aludni, de fejben tovább dolgozik. Reggel felkel, készülődik és fejben már dolgozik. Vagyis jelen van az életében egy olyan teher, amit igazából sosem tesz le. A munkát behelyettesíthetjük bármilyen súlyos problémával. Ez a stressz. Az emberek pedig tudják ezt, mert arról beszélnek, hogy “ki kellene kapcsolódniuk”. Csak nem tudnak.

DE HOL A KIKAPCSOLÓGOMB?

Definíció szerint a kikapcsolódás a figyelem felszabadulása. Vagyis tökmindegy, mit csinálunk – ha a figyelmünk nem szabadult fel, akkor az nem volt kikapcsolódás. Ha elég egy séta is, az tiszta haszon. De megtörténhet, hogy valami sokkal intenzívebb, sokkal erőteljesebb élményre van szükségünk. Ez tényleg bármi lehet, egy a lényeg: meg kell feledkeznünk a problémáinkról. Ha ez nem történik meg, akkor csak adtunk egy pofont annak, amit amúgy nem szokás pofozgatni.

FIGYELJÜNK A FIGYELMÜNKRE!

Talán nem gondolnánk, de az egyik legnagyobb értékünk a figyelmünk. Azt szokták mondani, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, de pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy “a figyelemnek teremtő ereje van”. Legyünk nagyon körültekintőek azzal kapcsolatban, hogy kinek adunk belőle! És tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy nálunk maradjon az irányítása. Ez megdöbbentően sokat tesz az immunrendszer egészséges működése érdekében. Ja, ne felejtsünk el elég vizet inni! ????