Churchill kimondottan kövér volt. Ezen felül – főleg mai mércével mérve – lényegében alkohol- és nikotinfüggő. Adjuk ehhez hozzá lelkesen hangoztatott “No sport” szlogenjét – máris kész a kardiológusok és belgyógyászok rémálma. Így nem lehet élni! Illetve lehet. Csak nem sokáig.

Churchill-nek ehhez képest majdnem 91 évig sikerült. Oké, a tisztesség kedvéért tegyük hozzá: az utolsó néhány éve nem volt az a kimondott fáklyásmenet. De ennek is megvan a maga oka, erre hamarosan visszatérünk. Ám azt is meg kell említeni, hogy 1953-ban, 78 éves korában súlyos agyvérzést kapott, amiből nemcsak rekordidő alatt, de bárminemű visszamaradó károsodás nélkül épült fel. Ez nem hétköznapi produkció, maradjunk ennyiben.

Mit tanulhatunk tőle? Mit tudott a történelem egyik leghíresebb államférfija? Röviden: élni. Ha végigtekintünk az életrajzán, gyorsan szembesülhetünk vele, hogy nagyságrendileg 5 ember számára elegendő életet élt. Elképesztő olvasni, mi minden történt vele, mi mindenben vett részt, mi mindent alkotott. Tettvágyban nem szenvedett hiányt, az biztos.

De még mindig nem vagyunk a lényegnél. Churchill-re leginkább a sikerei, a hőstettei miatt emlékszünk. A sorsfordító szónoklatai, állhatatos kitartása és bátorsága miatt. Pedig ezt a felfoghatatlanul gazdag életpályát számtalan kudarc és bukás tarkítja. Nem egy ezek közül történelmi mércével mérve is tragikus volt. Őt tették pl. felelőssé az 1915-ös Galipoli hadművelet kudarcáért, ahol 21 ezer angol katona vesztette életét és 44 ezer sebesült meg.

Mi a lényeg? Ha lényegretörően akarjuk megfogalmazni, akkor ez:

• Az egészséget alapvetően meghatározza az élni akarás. Valószínűleg nagyobb mértékben, mint bármi más.
• Az élni akarás mutatója a tettvágy.
• A tettvágy legnagyobb ellensége a kudarctól való félelem.

Az egészség az életet szolgálja. A tenni akarást. Amikor a tenni akarás valami miatt lecsökken, ez általában magával hozza az egészség megromlását. Ez sokkal inkább magyarázat a nyugdíjas korban megszaporodó betegségekre, mint maga a kor. Jó eséllyel Churchill állapota is azért rendült meg élete utolsó éveiben, mert valamiért elpárolgott belőle a tettvágy. 

Konklúzió

Törődjünk az egészségünkkel! De törődjünk az egészség céljával is! Az egészség célja pedig a cselekvőképesség. Ha nem cselekszünk, az egészség elveszíti a célját. Innen nézve az egészség legnagyobb ellensége a kudarctól való félelem. A kudarc rossz. De lemondani miatta az életről még rosszabb. És számtalan kutatás igazolja: azt, hogy mit tettünk, sokkal ritkában bánjuk meg, mint azt, hogy mit mulasztottunk el megtenni.