Böjtölni? Jó az nekem?

Böjtölni (vagy koplalni) két okból szokás: vallási indíttatásból vagy az egészség iránti megszállottságból. Az egyikben sem érintett többség pedig hajlamos úgy nézni a böjtölőkre, mint Noé a harmadik tevére: ezt most tényleg…? Úgy mégis, mi a franciakulcs lehet jó abban, hogy az ember szándékosan éhezteti magát? Ha nem reggelizek, már 11-kor szédülök. Nemhogy egész nap ne egyek semmit! A többnapos koplalást meg hagyjuk is, mert az olyan, mint az időutazás. Az ember érti a fogalmat, csak felfogni nem képes.

A helyzet ennek ellenére az, hogy az elmúlt években a koplalás (maradjunk ennél) megdöbbentően népszerű lett. Főleg az úgynevezett időszakos koplalás. Ez azt jelenti, hogy az összes napi étkezésünket egy időablakba szorítjuk be, a fennmaradó időben pedig koplalunk. Ez lehet 12, 14 vagy 16 óra. A legnépszerűbb a 8/16-os megoldás, amikor 16 órán át koplalunk, aztán 8 órán belül tudjuk le az összes étkezést. Van, aki mind a hármat, van, aki csak kettőt.

De miért lett ennyire menő éheztetni magunkat? Legyünk a cinikusság határait feszegetően realisták: egyrészt pont ezért. Divatból. Gyakorlatilag teljesen mindegy, milyen egészségügyi hóborttal állunk elő, ha jó a marketingje, biztosra vehetjük, hogy tömegek vetik bele magukat. Az, hogy értelme van-e, teljesen másodlagos.

A szkeptikusok ezen a ponton elégedetten hátra is dőlhetnek. De legyünk kicsit szkeptikusak a szkeptikussággal kapcsolatban! Mert a koplalás egy szempontból más, mint mondjuk a tojásdiéta: sokezer éves hagyománnyal bír. És bár ez a hagyomány leginkább vallási alapú, azt ne felejtsük el, hogy sok vallási előírást a megfigyeléseken alapuló józan ész keltett életre. A szüzek feláldozását mondjuk pont nem. De a koplalást igen.

Ám lényegében teljesen mindegy, melyik professzor phd emeritus mivel érvel. A puding próbája… ebben a konkrét esetben a koplalás. Aki ad egy esélyt pl. a 8/16-nak (pár napig), az el tudja dönteni, jó-e ez neki. Ha érzi a könnyebbséget, a megnövekedett energiaszintet, akkor a győzködés okafogyottá válik. Ebben az esetben paradox lenne a hasonlat, hogy evés közben jön meg az étvágy, de ha érzi a jótékony hatást, könnyen kedvet kaphat egy 24 órás kihívásra is. Aztán ki tudja? Egyszer talán egy többnapos böjttel is megpróbálkozik majd. De ha nem, akkor sincs semmi.

Fontos figyelmeztetés! Bárhányan is zengenek ódákat a koplalás mennyországáról, most is a józan ész legyen a legjobb barátunk! Ha bármilyen krónikus egészségügyi problémával küzdünk, mindenképpen konzultájunk szakemberrel! Cukorbetegek számára pl. a böjt akár veszélyes is lehet. Szóval, ne csak a mobilunk legyen okos. Mi is. És ha koplalásra adjuk a fejünket, a bőséges folyadék utánpótlásról mindenképpen gondoskodjunk! Nekünk a Markunion forrásvíz vált be a legjobban… 😉

Zárásképpen, még egy gondolat. Azt mondják, hogy akik rendszeresen kockára teszik az életüket, sokkal jobban élvezik, hogy élnek. Nem tudjuk, igaz-e, mindenesetre könnyen elképzelhető. Az viszont biztos, hogy a koplalás az evés élményét is új szintre emeli. Csak ezért ne vágjunk bele. De ha belevágunk, ezt a jutalmat mindenképpen elnyerjük.