A vízivás jó szokás – de hogyan könnyítsük meg?

A csapból is az folyik, hogy többet kellene innunk. Nem, nem alkoholt. Vizet. Amíg nyáron tombolnak a celziuszok, ez nem kihívás. De ahogy kedvenc Napunk lejjebb tekeri a termosztátot, azon kapjuk magunkat, hogy már megint elfelejtettünk inni. Mert nem vagyunk szomjasak. Valójában azok vagyunk. De az érzés csak akkor tudatosul, amikor már NAGYON szomjasak vagyunk. Eredmény? Az átlag Homo Hungaricus változó mértékben, de ki van száradva.

A vízivás jó szokás - de hogyan könnyítsük meg?

DE HA NEM ÉRZEM, MINEK ERŐLTESSEM?
Nagyon is helyénvaló kérdés! Olyannyira, hogy két választ is adunk rá. Az egyik az, hogy a legtöbb negatív hatást nem érezzük addig, amíg az nem üt meg egy kritikus szintet. Nem érezzük a vitaminhiányt. Nem érezzük, hogy túl magas a vércukor szintünk. Nem érezzük, hogy túl sűrű a vérünk, hogy túl kevés oxigént szállít. Nem érezzük a szépen fejlődő epe- és vesekövet. Egy darabig.

A másik válasz az, hogy ha a rossz közérzet állandósul, hajlamosak vagyunk hozzászokni. És onnantól normálisnak tekinteni. Kicsit olyan vagyok, mint az enyhén nedves mosogatórongy, de hát mindig ilyen vagyok. Ám attól, hogy valami rendszeres, még nem lesz normális.

HA NEM JÖN AZ IGÉNY, TEGYÜK SZOKÁSSÁ!
A legtöbb esetben nem azért mosunk fogat, mert annyira megkívántuk. WC után sem azért mosunk kezet, mert képtelenek vagyunk ellenállni a mosdó és a szappan látványának. Ezek szokások. Azért alakítottuk ki őket, mert tudjuk, hogy hosszú távon megtérülnek. Mi lenne, ha a vízivást is szokássá tennénk? Mi lenne, ha nem kielégítendő igényként tekintenénk rá, hanem a testápolás egy formájaként? Mert végül is tényleg az. Ehhez adunk most három tippet.

KÖNNYÍTSÜK MEG!
Amikor egy tevékenységből szokást szeretnénk nevelni, érdemes azt minél inkább megkönnyíteni. A vízivás esetében ez jelentheti azt, hogy van egy iszonyúan menő kulacsunk, amit mindig megtöltünk vizzel. Vagy egyszerűen mindig van egy pohár víz az íróasztalunkon. Vagy (és most gátlástalanul haza fogunk beszélni) van egy vízadagoló berendezésünk. A tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy azok, akiknek a légterében van egy ilyen készülék, egyértelműen gyakrabban és többet isznak.

HATÁROZZUNK MEG TRIGGEREKET!
A “trigger” egy közepesen ronda szó. Az informatikából származik, ott azt jelenti, hogy “kiváltó esemény”. A szokáskutatók is átvették és kb. ugyanebben az értelemben használják. Ha egy tevékenységet szokássá szeretnénk változtatni, nagy segítség, ha meghatározunk ilyen kiváltó eseményeket. A vízivás esetében trigger lehet az, ha mondjuk elmegyünk WC-re. Minden alkalommal, miután végeztünk, megiszunk egy pohár vizet. Egy idő után kialakul, hogy ha WC, akkor iszunk az egészségünkre. De trigger lehet az ebéd is. Minden ebéd előtt megiszunk egy pohár vizet. Lehet az érkezés a munkahelyre, a távozás a munkahelyről. Minél több triggerünk van, annál többet fogunk inni.

ÉPÍTSÜNK AZ ÖSSZEADANDÓ HATÁSOKRA!
A tömegvonzás a tevékenységeinkben is jelen van. Ha sok egészségtelen dolgot csinálunk, ezek hajlamosak további egészségtelen tevékenységeket vonzani. Szerencsére az ellenkezője is igaz. Minél több egészséges dolgot teszünk és eszünk, annál jobban kívánjuk a további egészséges dolgokat. Ha kipihenjük magunkat, ha rendszeresen sportolunk, ha sokkal több olyan dolgot eszünk, ami valóban alkalmas emberi fogyasztásra, akkor a vízivás is könnyebben fog menni.

ZÁRÓ GONDOLATOK
Igen, tudjuk. A megelőzés nem annyira epikus, nem annyira filmvászonért kiáltó, mint a baj elhárítása. Cserébe sokkal egyszerűbb és olcsóbb. Kalandokat pedig a belgyógyászaton és a kardiológián kívül is lehet találni. Miért ne választanánk azokat?