Megint kuka meleg van. Ami ismét eszünkbe juttatja, hogy a klíma változik. A baj az, hogy nem a jó irányba. Azt mindenki csak találgatja, mit fog ez okozni a jövőben. Azt viszont tudjuk, mit okoz a jelenben. Klímaszorongást.
Akit ez nem érint, az minimum értetlenül, gyakran lesajnálva tekint a szorongókra. Hiszti. De a helyzet az, hogy ez a hiszti súlyosabb, mint gondolnánk.
Egy 2021-es, 10 ország bevonásával készített nemzetközi felmérés az alábbi eredményeket hozta:
- a 16-25 év közötti fiatalok 59%-a nyilatkozta, hogy nagyon vagy rendkívüli mértékben aggódik a klímaváltozás miatt
- 84-85% legalább közepes mértékű szorongást érez
- 45%-uk válaszolta, hogy a klímaszorongás a mindennapjaikra is negatív hatással van
- 20% jelezte, hogy a klímaváltozás miatt fél családot alapítani (azok között, akik átéltek már valamilyen természeti katasztrófát, ez az arány 30%)
Nem szívderítő. Persze legyinteni is lehet rá. De ezek a fiatalok talán inkább segítséget érdemelnének. Hiszen nem ők akartak szorongani. Nem ők tévesztették össze a természet meghódítását a természet megerőszakolásával. Persze ők is élvezik a jólétet, amit az előző generációk teremtettek. De ha tudták volna, mi lesz az ára, nem biztos, hogy kérnek belőle.
Ennyit a depresszív aspektusról, nézzük, mit tehetünk, amivel segíthetünk nekik és saját magunknak! Akkor is, ha nem szorongunk. Mert jobban biztosan mi is tudnánk érezni magunkat.
Nem azért szorongunk, mert baj van
Hanem azért, mert mondják. Az 1962-es kubai rakétaválság 13 napja alatt az emberek 99%-ának sejtelme sem volt arról, milyen közel voltak a világvégéhez. Képzeljük el, hogyan alakult volna, ha mindez az internet és a közösségi média korában történik!
A konklúzió nem az, hogy jobb, ha homokba dugjuk a fejünket. Inkább az, hogy mennyire könnyű 2025-ben információs visszhangkamrába kerülni. A nagyobb szorongás több olyan tartalomhoz vezet, amelyek tovább növelik a szorongást. És a tájékozottság illúzióját is.
Valójában minél többet olvasunk olyan dolgokról, amelyek potenciálisan fenyegetőek, nekünk pedig nincs ráhatásunk, annál jobban fogunk szorongani. Teljesen mindegy, hogy ez a klímaváltozás, a bubópestis vagy egy mindent elpusztító aszteroida. Ha sokat foglalkozunk vele, szorongani fogunk miatta. Ez ennyire egyszerű. Így adja magát a megoldás: foglalkozzunk vele kevesebbet!
Akkor ez azt jelenti, hogy tegyünk úgy, mintha semmi baj nem lenne? Dőljünk hátra, csináljunk mindent úgy, ahogy eddig is? Ez a következő pont, ahol megállnánk egy pillanatra.
Ha elég sok ismerősünk van, lehetünk tisztességtelenek?
Képzeljünk el valakit, aki gyermeki önfeledtséggel veri át az ismerőseit! Egyiket a másik után. Aztán egy nap valaki figyelmezteti: most már jó lesz, ha megjavulsz és a tisztesség útjára lépsz, mert kezdesz kifogyni az ismerősökből! Ő körülnéz és felfedezi, hogy a másiknak igaza van. Úristen, gyorsan meg kell változnom, különben nagy bajba kerülök!
Ismerős ez valahonnan? Nem olyan kicsit, mintha a környezetvédelemről beszélnénk? Tegyük fel a kérdést: ha minden a legnagyobb rendben lenne, ha a klíma majd kicsattanna az egészségtől – akkor rendben lenne szemetelni, pazarolni, kidobni az ételt és szennyezni a levegőt?
Szerintünk nem. És felesleges meghallgatni még egy podcast-ot a Golf áramlat leállásáról ahhoz, hogy felismerjük, ezek egyike sem oké. Ne muszájból cselekedjünk helyesen! Meggyőződésből.
Ezért nem szeretjük annyira a “környezetvédelem” kifejezést. A környezetet nem védeni kell. Hanem törődni vele. És nem azért, mert bajban van. Hanem azért, mert ez így civilizált. Na meg azért, mert törődni jobb érzés, mint védeni.
Szorongás helyett boldogság?
Ezzel megérkeztünk legfőbb üzenetünkhöz. Ha kevesebb okot keresnénk a szorongásra és többet törődnénk védelmezés helyett, boldogabbak lennénk. Ami nem azt jelenti, hogy néha ne lenne igenis szükség a környezet védelmezésére. De ezek a kivételes esetek. 80%-ban egyszerűen törődésre van szükség.
A podcast-készítők kenyerét sem szeretnénk elvenni. Csak csendben felhívni rá a figyelmet: nemcsak a tett számít. A motiváció is. Vihet egy férj virágot a feleségének azért, mert adni akar vagy azért, mert kapni akar. A tett ugyanaz. Mégis van különbség.
A természettel törődni jó. Gondosnak, kíméletesnek, toleránsnak lenni jó érzés. Ez motiváljon minket, ne a félelem! És ha van rá kapacitásunk, magyarázzuk ezt el néhány szorongó fiatalnak is. Vagy csak olvastassuk el velük ezt a levelet!
Nem azért hiszünk a vízadagolókban, mert félünk a PET palack apokalipszistől. Azért hiszünk bennük, mert felesleges hulladékot termelni ésszerűtlen és civilizálatlan.