Olvasási idő: 2,5 perc

Pár hete hallottuk egy podcast-ben, ahogy az egyik műsorvezető meglehetős őszinteséggel kérte ki magának, amikor szereplőtársa “színésznőket” emlegetett. Mondván, hogy 2025-ben ideje lenne ettől a megkülönböztetéstől végleg megszabadulni. Mert a színész az színész. A neme lényegtelen.

Igen, egy női műsorvezető volt. És most átmehetnénk cinikusba azzal, hogy a megnyilvánulásai alapján nem ez a legnagyobb problémája. De nem ez jutott róla eszünkbe. Hanem a régi igazság, ami a női egyenjogúsági törekvések legnagyobb rákfenéje.

Az egyenlőség nem egyformaság

Azt talán senki nem vitatja, hogy a női egyenjogúság terén nagyon sokat fejlődött a világ. De az is tény, hogy még mindig van hova fejlődnie. Még mindig létezik az üvegplafon, még mindig gyakoriak az előítéletek. És még mindig itt motoszkál a kérdés: vajon mi lett volna az amerikai elnökválasztás végeredménye, ha a demokraták nem egy nőt indítanak? Csak azok kedvéért, akik nem követték annyira az eseményeket: az USA lakossága kb. 300 millió fő, a választás eredményét pedig 100 ezer szavazat döntötte el.

Szóval, van még mit tenni. De nem biztos, hogy az a helyes út, ha kiirtjuk a nyelvünkből az olyan szavakat, mint “színésznő”, “művésznő”, “doktornő” és társai. Lehet, hogy földhöz ragadt hasonlat, de erről az alma és a körte jut eszünkbe. Ne vitassuk, hogy a körte ugyanolyan értékes, mint az alma – csak ne akarjunk a körtéből is almát csinálni!

Az inga-hatás

Az már jó pár éve volt, amikor az egyik magyar hírportálon teljes komolysággal boncolgatták és szavazásra is bocsátották, hogy a nő előreengedése vagy a kabátja felsegítése vajon szexizmus-e? Csak sejtjük: a kérdés azért vetődött fel, mert ezek a gesztusok azt üzenik, hogy a nő tényleg a gyengébb nem. Márpedig egy erős, független nő egyedül is fel tudja venni a kabátját. És az ajtót is ki tudja nyitni.

Igaz. De ezek azok az esetek, amikor az inga az egyik végpontból egyből a másik végpontba lendül. Vagy ha úgy tetszik, átesünk a ló túloldalára. Mert ezek a gesztusok nem a gyengeségről szólnak. Hanem a szerepekről. És ha elkezdjük felszámolni a szerepekhez tartozó rituálékat, azzal a szerepeket is felszámoljuk. Így vezet az egyenjogúság és az egyformaság összetévesztése újabb társadalmi problémához.

Erős nő, gyenge férfi

Az egyenjogúság hiányosságai mellett egyre hangosabb panasz, hogy az igazi férfiak kihalófélben vannak. Persze az “igazi férfi” definíciója egyrészt véleményes, másrészt, a probléma összetettebb annál, minthogy egy az egyben a feminizmus nyakába varrjuk. Egy viszont biztos: minél kevésbé játszák a nők a női szerepet, annál kevésbé tudják a férfiak játszani a férfi szerepet. Nem szeretnénk átcsapni összeesküvés-elméletbe, de nehéz nem gondolni rá, hogy az egyenjogúsági harc farvízén kicsit a nemek egymásnak ugrasztása is zajlik.

Semmi baj nincs azzal, ha egy nő erős. És csak egy gyenge férfi kérdőjelezi meg azt, hogy egy dolgozó, mellette 2-3 gyermeket nevelő nő legalább annyira erős, mint egy vezetői beosztásban dolgozó férfi. A baj talán inkább azzal van, ha összetévesztjük az erőt a keménységgel. Pedig egy nő szelíden és gyengéden is lehet határozott.

A valódi erő

Kicsit kacskaringósan, de elérkeztünk a lényeghez. Ami egy bántóan közhelyes igazság: a valódi erő az önbecsülésből fakad. A már-már ijesztően kemény üzletasszony meglepően gyakran szenved ugyanattól, mint kacsaszájat csináltató, önmagát egy szexszimbólum karikatúrájává változtató nőtársa: az önbecsülés hiányától.

Blake Lively, a híres amerikai színésznő mondta, hogy a legszebb dolog, amit egy nő viselhet, az önbizalom. Nagy igazság. És bár az önbizalom nem egyenlő az önbecsüléssel, közös bennük, hogy mindkettő nélkülözi önmagunk egészségtelen mértékű megkérdőjelezését.

Az önbecsülés összetett téma és nem olyasmi, amit egy könyv elolvasásával egyszer és mindenkorra rendbe tehetnénk. De a megnyilvánulása egyszerű: nem KELL bizonyítanom. Felszabadító érzés, bár eleinte kicsit ijesztő. De ez gyakorlással elmúlik. Ebből az érzésből kívánunk minél többet minden nőnek!

Boldog nőnapot!