A kérdés hallatán a Cinikusok Országos Szövetsége (COSZ) azonnal közleményt adna ki: naná, hogy persze! Sőt: még azzal se. Aki pedig vitatkozni próbál, az kizárólag gyógyíthatatlan idealista lehet, aki már rég elszállt a realitások talajáról. Ami azt illeti, vállaljuk a megbélyegzést, mert vitatkozni fogunk. De nemcsak úgy, konokságból. Érvekkel.

Ha végigszkenneljük a legalapvetőbb motivációit, a listából toronymagasan emelkedik ki a fontosság iránti igény. Mindenki vágyik arra, hogy fontosnak érezhesse magát. A különbség csak az, hogy ki mit tesz érte. Gyakran olyasmit is önfontosságból teszünk, amiről senki nem gyanítaná, hogy a fontosságérzet a viselkedésünk motorja. A fontosság mindenkinek fontos. Benne foglaltatik a Homo Sapiens szoftverspecifikációjában.

Na és mi van a fizetéssel? Hát, az a megélhetésre kell. És a több fizetés? Az meg a jobb életre. Rendben… de milyen a jobb élet? Kényelmesebb. Szabadabb. Meg több olyan dologra nyújt lehetőséget, amitől fontosnak érezhetjük magunkat. Joe Girard, a világ legsikeresebb autókereskedője rendszeresen felhívta új vevőit 1-2 héttel azután, hogy megvették álmaik autóját. De sosem azt kérdezte, hogy vannak megelégedve az új autóval. Hanem ezt: mit szónak a szomszédok az új autóhoz?

Miért ezt kérdezte? Azért, mert ismerte az embereket. De ott van Warren Buffet híres állásinterjús kérdése is. Ha választhatnál, melyiket választanád: azt, hogy te vagy a világ legjobb szeretője, miközben mindenki azt hiszi, hogy te vagy a legrosszabb vagy azt, hogy te vagy a világ legrosszabb szeretője, miközben mindenki azt hiszi, hogy te vagy a legjobb? A jelentkezők túlnyomó többsége a második opcióra szavaz.

Jó. Mindenki szereti magát fontosnak érezni. Mit kezd ezzel egy okos munkáltató? Induljunk ki abból, hogy annyi fizetést ad, amennyit tud és amennyi nagyjából megfelel a piaci elvárásoknak. Többet fizetni nem tudna, de nem is nagyon akar. Különben is: millió kutatás támasztja alá, hogy az emberek pár hónap alatt hozzászoknak a megemelt fizetésükhöz és attól kezdve pont úgy érzik magukat, mint előtte. Úgyhogy megoldást ez sem jelentene.

De akkor mi? A válasz valójában egyszerű: a figyelem. Az érdeklődés. Az elismerés. A biztatás. A tényleg építő kritika. Az apró segítségek.

És minden olyan apró juttatás, kedvező körülmény, ami nem kerül sokba, de a munkatárs azt érzi: törődnek vele. Vagyis fontos. Tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy hétfői kávémeghívás éppúgy ide tartozik, mint a lehetőség biztosítása, hogy télen van forró víz a teához, nyáron pedig folyamatosan hűtött víz. Uram bocsá’ még szénsavasan is.

Nyilván senki nem fog csak a hideg- meg a forró víz miatt ragaszkodni a munkahelyéhez. Ezek csak darabkák a kirakósból. Azért emeltük ki, mert mi ebben tudunk segíteni. A lényeg a teljes kép. Aminek “Törődés” a címe.. És tényleg nem kerül sokba. Mert a kicsit több odafigyelés nem pénz kérdése. Valójában nem ritka, hogy munkatársak csak azért panaszkodnak a fizetésük miatt, mert úgy érzik, nem kapnak elég figyelmet. Kezdjük velük éreztetni, hogy fontosak. Az első lépés pedig egy pohár kristálytiszta víz is lehet.