Nem érezzük túlzásnak kijelenteni: a közhangulat egyre kevésbé idézi a velencei karneválok emelkedettségét. Csodálkozásra persze nincs ok. A “Kalandpark az egész világ” program olyan szinten pörgött fel, hogy napi szinten állítja új kihívás elé az optimizmusunkat. A jelek pedig arról mesélnek, hogy az optimizmusunk ritkábban győz, mint az kívánatos lenne. Mindez azért (is) problémás, mert azt a tényt, hogy a stressz az egészségünk elsőszámú ellensége, ma már nem nagyon vitatja senki.

A kérdés: mit tehetünk? A körülményeken nem tudunk változtatni. Ahogy a tábori sebészek mondják: hozott anyagból dolgozunk. De mit hozunk ki a hozott anyagból? Hogyan tehetjük élhetőbbé az egyre élhetetlenebbé váló világot? Hogyan legyünk Münchausenek és húzzuk ki a hajunknál fogva magunkat a mocsárból? Lehetetlen küldetés? Tom Cruise-nak ilyenkor kezd el csillogni a szeme.

Tudatosság

A megoldás megkerülhetetlen alkotóeleme a nagyobb tudatosság. Ez olyan new age zen málénak tűnik, de nem az. A tudatosság egyszerűen az automatizmus ellentéte. Ha elkezdjük egy kicsit megfigyelni magunkat (ez már nagyobb tudatosság), azt fogjuk észrevenni, hogy megdöbbentően sok aktivitásunk, reakciónk, érzésünk automatikus. Az automatizmus pedig nem azt jelenti, hogy annak úgy kell lennie. Azt jelenti: annyira megszoktuk, hogy így csináljuk, amitől az automatikussá vált. Berögződött. Hogy mennyire jó, indokolt, észszerű, az teljesen másodlagos.

A tudatosság növelésének legegyszerűbb módja ennek a kérdésnek az ismételgetése: tényleg? Tényleg idegbajt kell kapnom attól, hogy ma mennyi dolgom van? Oké, hogy idegbajt szoktam kapni. De tényleg kell? Tényleg le kell hangolódjak attól, hogy a főnök megkritizálta a briliáns ötletemet? Le szoktam hangolódni – de tényleg le kell? Tényleg le kell bombáznom a maradék optimizmusomat azzal, hogy minden este a hírportálokat és a Facebook-ot bújom? Oké, hogy ezt szoktam csinálni. De tényleg kell?

A lényeg, hogy minél többször tesszük fel magunknak ezt a kérdést, annál tudatosabbá válunk, annál inkább csökken az automatizmusunk. Persze ne várjuk, hogy ettől glóriás, a lét derűs nyugalmát 7/24-ben sugárzó buddhista szerzetessé változunk. De ne becsüljük alá az apró változások értékét! A tudatosság is olyan, mint a kamatos kamat: a sikereink nem egyszerűen összeadódnak. Egyre többet kamatoznak is. Ráadásul itt van még valami.

Az öröm

Ha van kardinális különbség a gyerekek és a felnőttek között, az leginkább az örömhöz való viszonyukban érhető tetten. A gyerekek következetesen és szándékoltan keresik az örömöt. A felnőttek túlontúl hajlamosak az örömöt az élet ajándékának tekinteni. Ha jut, jut, ha nem, hát nem. Ezért van, hogy a felnőttek többségének fájdalmasan kevés az öröm az életében. És ahhoz, hogy ezen változtassunk, megintcsak nagyfokú tudatosságra van szükségünk.

Tegyük napi célunkká, hogy minél több olyan dolgot csináljunk, ami úgy okoz örömet, hogy hosszabb távon sem üt vissza. Megenni egy tálca süteményt pl. okozhat örömet, de utána szinte biztosan megbánjuk. Melyek a legjobb örömforrások?

• valamilyen fizikai próbatétel teljesítése (szabadban mozogni mindig jobb, mint a négy fal között)
• valamilyen szakmai siker
• egy új készség elsajátítása
• minőségi időt tölteni a családdal (egymásra figyelés)
• időt tölteni a barátokkal (kirándulás, beszélgetés, buli, vacsi)
• önzetlenül segíteni valakinek
• jókat enni, inni (mértékkel)
• olvasás, filmnézés, zenehallgatás (de ne csak figyelemelterelésből)
• bármi, ami nekünk örömet okoz és nem árt sem magunknak, sem másnak

A lista biztosan nem teljes, de kiindulási alapnak megteszi. A lényeg a törekvés. Amikor az élet ennyire nehézzé válik, akkor különösen fontos, hogy tudatosan törekedjünk a több és több örömre. Már csak azért is, mert semmi nem tud annyit tenni az egészségünkért, mint az, ha minél több örömet találunk az életben. És tudjuk, hogy ki talál: aki keres.

Fontos figyelmeztetés

Mind a tudatosság növelése, mind az öröm szisztematikus keresése súlyos mellékhatásokkal járhat. Megtörténhet, hogy megváltozik tőle a viselkedésünk. Az, ahogy az életünket látjuk. Elképzelhető, hogy új tevékenységekbe kezdünk, miközben régieket adunk fel. És ami biztosra vehető: akadnak majd olyanok, akiknek nem fog tetszeni a változás. Akik szerint gondterheltnek, szorongónak, kétségbeesettnek kellene lennünk. Tartsunk ki és ne hátráljunk meg! Minél sűrűbb a sötétség, annál több és erősebb fényű lámpára van szükség. Minél többen tudunk ilyen lámpássá változni, annál kevésbé tűnik majd áthatolhatatlannak a sötétség. A tudatosság és az öröm keresése egyszerre önös- és közérdek. Kitartást és erőt kívánunk hozzá! A siker már jön magától.