Szerda reggel van, 7 óra előtt pár perccel. A hőmérséklet még kellemesen simogató, jó lenne, ha egész nap így maradna. De nem marad.

Tudja ezt Erzsi néni, a szomszédasszony is. Hallani, ahogy a virágait öntözi. Nagyon sokat dolgozik azon, hogy az udvara szép legyen, nyilván nem szeretné, hogy a kánikula hiábavalóvá változtassa azt a rengeteg munkát.

Így aztán locsol. És nem sajnálja a virágoktól a vizet. Van egy hosszú slagja, azt húzkodja ide-oda. Kicsit macera. De a növények meghálálják. És tényleg gyönyörűek.

És mi van a testünk kertjével?

A kánikulában nemcsak a virágok és a gyep kéri a vizet. A szervezetünk is. Muszáj feltenni a kérdést: azt is ilyen gondosan “öntözzük”?

Manapság egyre több családi ház udvarában bukkan fel az automata öntöző rendszer. A technikai fejlődés ezeket sem hagyta érintetlenül. Az, hogy programozhatóak, szinte már alap. És az sem számít különlegességnek, hogy képesek az időjáráshoz alkalmazkodni.

Egy ilyen rendszer úgy 1,5-2 millió forintba kerül. De nem is a pénz a lényeg. Hanem a figyelem. Ennyi figyelmet, ennyi törődést vagyunk hajlandóak szánni arra, hogy a gyep (ami valójában ökológiai sivatag) szép legyen.

Törődünk ugyanennyit a saját egészségünkkel? Odafigyelünk arra, hogy a melegben annyival többet igyunk, ami ellensúlyozza a megnövekedett vízveszteséget?

A füvet locsolnánk kólával?

Valószínűleg nem. És nemcsak azért, mert drága lenne. Borítékolható az is, hogyan végződne a kísérlet. De ha a pázsitnak és a virágoknak nem használ – miért gondoljuk, hogy a szervezetünknek azért jó lesz?

Ez nem egy kólaellenes kirohanás próbál lenni. Csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a testünknek vízre van szüksége. Nem baj, ha időnként mást is iszunk. Az lenne fontos, hogy ne a “mással” akarjuk kielégíteni a folyadékigényünket.

Az emberi test türelmes jószág. Nagyon sokáig tolerál, mielőtt megkongatná a vészharangot. Ezért könnyű azt gondolni, hogy amit most teszünk, az rendben van. Mert csak évek múltán lesz következménye. De a baj rendszerint nem ott kezdődik, ahol már látszik. A házasságok sem az utolsó csepp miatt mennek tönkre. Ahhoz, hogy az a csepp tényleg az utolsó lehessen, meg kellett tölteni a poharat.

Az ember hosszú hetekig képes túlélni úgy, hogy egy falatot sem eszik. Víz nélkül néhány nap alatt elpusztul. Ha valamiből, hát ebből következtethetünk arra, mennyire fontos, hogy eleget igyunk.

És ha tényleg komolyan gondoljuk, szerezzünk be egy fancy kulacsot is! A választék ép ésszel felfoghatatlan és vannak olyan darabok, amelyek bárhol, bármilyen szituációban megállják a helyüket. A kulacs azért jó, mert emlékeztet minket arra, hogy inni nemcsak akkor kell, amikor már porzik a szánk. Erzsi néni sem várja meg, míg a virágai elsárgulnak.