(Olvasási idő: 2 perc)
A Harvard Great Study óta tudjuk, hogy azok az emberek, akiknek erősek a szociális kapcsolataik, jellemzően tovább élnek, több sikert tapasztalnak meg és egészségileg is egyértelműen jobban teljesítenek. Utóbbit kiragadva és leegyszerűsítve: a közösség egészségesebbé tesz.
Persze nem mindegy, milyen közösség. Ahhoz, hogy az állításunk teljesülhessen, konstruktív, pozitív közösségre van szükség. Így azt is mondhatnánk: az egészség záloga az egészséges közösség.
Ami nyilván nem azt jelenti, hogy a közösség a megoldás minden nyavajánkra. Azt viszont igenis jelenti, hogy az egészséges, támogató közösség egyfajta kiterjesztett immunrendszerként funkcionál. Közösségben nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Kevesebb stressz ér minket. Pontosabban, növekszik a stresszel való megküzdés képessége. És végül, de nem utolsósorban, elkerül minket a magány érzése. Ami éjt nappallá téve hajt, hogy a nyugati civilizáció első számú tömeggyilkosává léphessen elő.
De mitől lesz egy közösség egészséges?
Ez egy naaagyon összetett, bonyolult, csak könyvespolcnyi terjedelemben megválaszolható kérdés. Ennek tükrében pedig arcpirító szemtelenség megpróbálni rövid választ adni rá. De egy kis arcpír tud kimondottan jól is állni, úgyhogy bevállaljuk.
A kulcs
Az, hogy egy közösség mennyire egészséges, tényleg hosszú sornyi összetevőn múlik. Mi most önkényesen kiragadunk egyet a sorból. Tesszük ezt azért, mert hisszük, hogy a sor elején a helye.
A bizalom. A bizalom határozza meg mindenek felett a közösség minőségét. Ha lenne egy különleges hőmérőnk, amit a közösség hónalja alá dugva leolvashatnánk, hány fokos a bizalom, mindennél egyértelműbben mutatná a közösség egészségét.
De van itt valami, ami pontosításért kiált. Az nem elég, ha a közösség tagjai bíznak egymásban. A világban, az életben, a jövőben is kell, hogy bízzanak. Hinniük, tudniuk kell, hogy az élet jó. Hogy ebben a világban (is) érdemes élni. Hogy a jövő a jelen minden nehézsége ellenére is tele van reménnyel.
Ez a lényeg. Azok a közösségek, amelyek tudnak bízni, egészségesebbek. Ezekben pedig az egyénnek is könnyebb egészségesnek maradnia. A kollektív (és az erre támaszkodó egyéni) bizalom talán többet tehet az egészségünkért, mint a gyógyszergyárak összes erőfeszítése.
De mi kell hozzá?
Ez eddig szép is jó. Már csak az a kérdés, honnan szedjünk ennyi bizalmat? Főleg manapság, amikor a bizalmatlanság alattomos élősködőként furakszik a bőrünk alá. Amikor a “ne bízz senkiben” úgyszólván életfilozófiává vált.
A válasz egyszerű, de könyörtelen. A bizalom az erősek kiváltsága. Bízni az tud, aki erős. Az állatvilágban az egyik legfejlettebb ESP-vel (érzékszerveken túli érzékelés) a nyúl dicsekedhet. Lényegében még álmában is figyel és a veszélyt tapogatja maga körül. A tigrisnek ezzel szemben gyakorlatilag nincs ESP-je, mert nincs rá szüksége. Az erő és a bizalom együtt járnak.
De mitől lesz valaki erős? Ez megint olyan téma, ami könyvespolcért kiált. Ha mégis rövid választ kellene adnunk, két dolgot emelnénk ki: kompetencia és értékrend.
Ami egyébként egyénre és közösségre egyaránt igaz. Ha azt a kérdést tesszük fel, mitől lesz egy közösség egészséges, arra a legelemibb válasz a bizalom. De ha azt a kérdést tesszük fel, hogyan tehetünk egy közösséget egészségesebbé, arra a válasz a nagyobb hozzáértés és a szilárdabb értékrend.