Hogyan lassítsunk az életben?

1986-ban Carlo Petrini nagyon berágott. A McDonald’s ezúttal tényleg elvetette a sulykot. A fast food koronázatlan királya március 20-án nyitotta meg legújabb gyorséttermét Róma szívében a híres Spanyol Lépcső mellett, ami a Piazza di Spagnáról vezet fel a Trinitá dei Monti templomhoz.

Carlo újságíróként és gasztronómiai szakíróként dolgozott. Ebből már sejthető, hogy nem tartozott a Meki törzsvendégei közé. De amikor úgy döntött, hogy tiltakozó demonstrációt szervez a hamburgerde megnyitása ellen, nem személyes ellenszenve vezérelte. Újságíróként pontosan látta, hogyan hódítanak teret maguknak a globalizálódó gyorsétkezési trendek és úgy érezte: fel kell hívnia a figyelmet a hagyományos étkezési kultúra, a helyi trattoriák és a hagyományos ízek védelmére.

Az 1986-ban megnyitott gyors étterem ma is működik. A Carlo Petrini által szervezett tiltakozó megmozdulás viszont elindított egy mozgalmat, ami napjainkban már 160 országban van jelen és a Slow Food nevet kapta. Ez nem elsősorban az evés lassúságára utal – a névválasztással azt szerették volna az alapítók kifejezni, hogy a mozgalom mintegy a fast food trend ellenpontja kíván lenni.

A kezdeményezés sikerét nemcsak az elterjedése mutatja, hanem az is, hogy az eredetileg a hagyományos ízek és étkezési kultúra védelmében indult mozgalomból komplett filozófiai irányzat fejlődött ki. Megjelent a slow travel, a slow fashion, a slow work és – ami külön figyelmet érdemel – a slow life. Azaz a lassú élet.

Hogyan éljünk lassabban?

Ami igazából nem is lassú. Inkább tudatos. Vagyis nem az a cél, hogy egyszerűen csak lassabban csináljunk mindent, hanem az, hogy annyira lassítsunk, ami ahhoz szükséges, hogy valóban meg tudjuk élni a tevékenységeinket.

A slow life (és az összes többi slow mozgalom) elsődleges törekvése, hogy a minőséget részesítse előnyben a mennyiséggel szemben. A slow life esetében ez minőségi időtöltést, tudatos jelenlétet, a pillanat megélését jelenti. A mozgalom alapelvei a következők:

• Tudatosság (mindfulness): a jelen pillanat teljes megélése, a múltbeli sérelmek és a jövőbeli aggodalmak elengedése. Figyelem másokra és a környezetünkre.
• Minőség a mennyiséggel szemben: kevesebb, de jobb minőségű tárgy birtoklása, mélyebb emberi kapcsolatok ápolása, az élmények értékelése a felhalmozás helyett.
• Szándékosság: tudatos döntések meghozatala arról, hogyan töltjük az időnket és energiánkat, ahelyett, hogy engednénk a külső elvárásoknak vagy a társadalmi nyomásnak.
• Kapcsolódás: mélyebb kapcsolatok kialakítása önmagunkkal, szeretteinkkel, a közösségeinkkel és a természettel.
• Fenntarthatóság: környezettudatos döntések, a helyi termékek és erőforrások előnyben részesítése, az ökológiai lábnyom csökkentése. 
• Egyszerűsítés: a felesleges dolgoktól való megszabadulás, a rutinok egyszerűsítése a stressz csökkentése és a több szabadidő érdekében.
• Pihenés és feltöltődés: időt szánni a pihenésre, a hobbikra és az olyan tevékenységekre, amelyek örömet okoznak és feltöltenek.

Könnyű ezt mondani?

Könnyebb, mint megvalósítani. A slow life mozgalommal szemben megfogalmazott leghangosabb kritika az, hogy ez a tehetősek kiváltsága. Ebben van némi igazság. Az egyedülálló anya számára, aki egyszerre két munkahelyen dolgozik, hogy el tudja tartani a gyerekeit, a slow life határozottan úri huncutságnak tűnhet. Levegőt venni sincs időm, nemhogy lelassulni! Jogos. És mégis.

Meggyőződésünk, hogy a slow life lényege nem az, mit teszünk. Hanem a szemlélet. Annak felismerése, hogy a fogyasztói társadalom egyik elsődleges célja az életünk bepörgetése. Minél gyorsabban pörög valaki, annál többet fogyaszt. Nem bonyolult. Miután ezt tudatosítottuk magunkban, teljesen biztos, hogy találunk VALAMIT, amit meg tudunk tenni a lassítás érdekében. Lehet, csak apróságokat. De ha van valami, amit megtanulhatunk a történetünkből, az annak felismerése, milyen súlyos hiba a jelentéktelennek tűnő apróságok alábecsülése.

A Markunion küldetésének egyik sarokköve az egészség fontosságának hirdetése. És meggyőződésünk, hogy a túlhajszolt, agyonstresszelt életvitelt sem az egészséges táplálkozás, sem a vitaminok nem képesek ellensúlyozni. A lelki oldalt nem lehet büntetlenül kihagyni a képletből. Ezért szimpatizálunk annyira a slow life alapelveivel. A nyár pedig a legmegfelelőbb évszak arra, hogy elkezdjük beépíteni ezeket a saját életünkbe. Annyit, amennyit sikerül. Ne görcsöljünk rá a tökéletességre, hiszen ez önmagában ellentétes lenne a slow life törekvéseivel! Ha egyszerűen újra és újra teszünk valamit, ami az élet minőségét helyezi előtérbe az élet mennyiségével szemben, nyert ügyünk van.

Sok sikert!