Tudjuk le a kötelezőt! A kánikula erős érv amellett, hogy jobban figyeljünk szervezetünk jelzéseire és igényeire. Tudjuk, mindenki tudja, de akkor is: igyunk sokat! Közben tartsuk szem előtt, hogy a víz az egyetlen ideális megoldás, minden más kompromisszum. Ilyen melegben nem elvetendő ötlet a sótabletta sem, mert az izzadással nemcsak vizet veszítünk. A sóhiánynak pedig több tünete is van, de ezek nélkül sokkal szebb az élet.

Az étkezés egy másik olyan sport, ahol előnyre tehetünk szert, ha okosak vagyunk. A sok zöldség és gyümölcs, egy könnyű tészta pl. jó ötlet. A velős pacal véres hurkával kevésbé az. Jókat enni jó – de ez főleg akkor igaz, ha nemcsak evés közben jó, utána is. A tradicionális magyar konyha minden bája ellenére bővelkedik a kihívásokban és ezeket érdemes hűvösebb napokra tartogatni.

Ott van még az öltözködés (oka van annak, hogy a fekete még sosem volt a nyár színe), a pihenés (amiből jó eséllyel több kell, mert a melegtől romlik a hatásfoka) és annak elfogadása, hogy ilyenkor minden kicsit lassabb. Mi is. Ezzel pedig meg is érkeztünk a lényeghez.

Hogyan szenvedjünk kevésbé a hőségtől?

Két tényezőt kell felismernünk. Az egyik, hogy a szenvedés nem fizikai, hanem lelki folyamat. Vagyis abból, ami velünk történik, még nem következik automatikusan a szenvedés.

A másik (és fontosabb): a szenvedés nem más, mint az elvárásaink és a valóság közötti feszültség. Nem minden ilyen feszültség okoz szenvedést, de minden szenvedés ebből a feszültségből fakad. “Ennek nem így kéne lennie!”.

A helyzet az, hogy technológiai fejlődésünk diadalútjának van néhány nemkívánatos mellékhatása. Az egyik ezek közül az, hogy egyre intoleránsabbak leszünk. Egyre inkább elvárjuk, hogy minden olyan legyen, ahogy elképzeltük. És lehetőleg azonnal. Tökéletes élet, tökéletes szelfi, tökéletes hőmérséklet. Ha mégsem, akkor minimum frusztráltak leszünk, rosszabb esetben szenvedünk.

Az ember eredendő törekvése, hogy minél nagyobb mértékben uralja az életét. Ezért annyira kemény fel- és beismerni, hogy valójában sokkal kevesebb dolgot képes irányítani, mint hiszi. Ez az önismeret és személyiségfejlődés talán legnagyobb mérföldköve. Ha sikerrel vesszük, annak összehasonlíthatatlanul boldogabb és kiegyensúlyozottabb élet a jutalma.

Irányítsuk azt, amit tudunk és fogadjuk el azt, amit nem – ezeréves bölcsesség, de jó újra és újra emlékeztetni magunkat. A hőséget nem tudjuk irányítani. Azt, ahogy reagálunk rá, igen. Melegünk van, izzadunk, fáradtak vagyunk. De ezek egyike sem ok a szenvedésre. Mert a szenvedést mi választjuk, ahogy azt a buddhisták már 2500 évvel ezelőtt felismerték. És ugyan miért választanánk, ha nem muszáj?