Amerika történetének egyik legtragikusabb terrortámadása 2013. április 15-én történt. A Boston maraton befutójának helyszínén 10 másodperc eltéréssel két bomba robbant. A jelenlévők közül hárman még aznap meghaltak. Több százan sérültek meg és 16 ember veszítette el valamelyik végtagját. Bár az áldozatok száma nem összemérhető a World Trade Center elleni támadással, tudományos szempontból a bostoni eset különleges jelentőséggel bír.

Alison Holman, az Irvine Egyetem munkatársa kollégáival egy olyan tanulmányon dolgozott, ami az emberek mentális egészségét vizsgálta. Az adatbázisukban már közel 5000 személy mentális eredményei szerepeltek. Közöttük többen voltak olyanok, akik a vizsgálatukat követően részt vettek a Boston maratonon és jelen voltak a robbantás pillanatában. Ez pedig lehetőséget nyújtott arra, hogy a kutatók megvizsgálják, hogyan változott a mentális állapotuk a tragédia hatására. Nem meglepő módon rosszabbodott.

Ami viszont annál meglepőbb volt: azoknak a kutatási alanyoknak, akik a közelében sem jártak a robbantás helyszínének, ellenben az eseményeket követően folyamatosan nyomon követték az erről szóló híradásokat a médiában, nagyobb mértékben romlott a mentális állapotuk. Magyarán, az aktív hírfogyasztókat jobban megviselte az, ami történt, mint azokat, akikkel történt.

Ez még második olvasatra is agyrémnek hangozhat. De ha elkezdünk jobban belegondolni, valójában logikus. Jó eséllyel mindenkivel megesett már, hogy rádöbbent: átélni valamit kevésbé volt szörnyű, mint amikor még attól félt, hogy esetleg kénytelen lesz átélni. Az emberi képzelet így működik. A valóság szinte sosem annyira szörnyű, mint amilyen szörnyűnek elképzeljük.

Akkor most gondolkodjunk el azon, hogyan hat ránk az, ha szisztematikusan tesszük ki magunkat a negatív híreknek! A gazdasági nehézségeknek, a tragédiáknak, a háborús híreknek és úgy általában mindannak, amitől a világ szörnyűnek tűnik. Bár az egyén mentális szívóssága befolyásoló tényező, ez akkor is krónikus stresszhez vezet. És mielőtt még nagyon tiltakoznánk: a krónikus stressz pont attól annyira romboló, hogy nem feltétlenül vagyunk a tudatában. Mondjuk úgy, természetessé válik.

Ez pedig nemcsak a mentális egészségünkre lesz negatív hatással. Kutatások sora igazolja, hogy a krónikus stressz gyengíti az immunrendszert, szélsőséges esetben akár blokkolja is a működését. Ettől aztán:

• fogékonyabbak leszünk a fertőző betegségekre
• az ilyen megbetegedéseknek súlyosabb lesz a lefolyása
• nagyobb eséllyel alakul ki valamilyen autoimmun betegség

Abszolút elméleti a kérdés: vajon hogyan befolyásolta a fertőzések számát a Covid járvány idején a betegségről, a halálozási statisztikákról szóló hírdömping? Vajon milyen hatással volt a gyógyulási, túlélési esélyekre az, hogy ipari mennyiségben faltuk a negatív híreket? Ezt lehetetlen pontosan megmondani. De azt könnyű belátni, hogy biztosan nem segített.

Persze muszáj tájékozódni a világ dolgairól. De tegyünk meg magunknak egy szívességet: mi válogassuk össze, hogy miről akarunk tájékozódni, hogy mi az, ami valóban számít! Ez persze munkás. Főzni is macerásabb, mint gyorsétterembe járni. Csak a kényelemért túl nagy árat fizetünk. Nem éri meg. Tájékozódjunk – de legyünk válogatósak! És még valami: valójában az összefüggések számítanak, nem a tények. Hiába gyűjtögetjük a tényeket, ha nem lesznek belőlük összefüggések.