No sport – mondta annak idején Churchill. De tőle azt vártuk, hogy ilyeneket mondjon. És gyanítjuk, hogy annyira ő sem gondolta komolyan. Churchill szeretett provokálni. Legendák keringtek azzal kapcsolatban is, mennyit iszik, ezeket a legendákat pedig főként ő maga gerjesztette. A valóság viszont a közelében sem járt a legendáknak. Úgyhogy még az is lehet, hogy titokban sportolt. Az mondjuk biztos, hogy fiatal tisztként kimondottan aktív életet élt.

Manapság sok esetben úgy tűnik, átesünk a ló másik oldalára. Nem is annyira a sportolás mennyiségét, inkább a kényszerességét illetően. Mintha hirtelen bekerült volna a Ptk-ba, hogy kötelező edzőterembe járni. De minimum futni. Úgyhogy futunk, mint a tej. Meg gyúrunk. És közben bízunk abban, hogy ettől ultra egészségesek leszünk.

Egy a bökkenő: a statisztikák nem feltétlenül ezt mutatják. Amiből nyilván nem azt a következtetést kell levonni, hogy a sport rossz, esetleg felesleges. Ellenben érdemes picit mélyebbre ásni és kideríteni: hogyan tudnánk többet kihozni belőle?

Ha elkezdünk a szó származása után kutatni, valami érdekesre bukkanunk. Azt kb. mindenki tudja, hogy a “sport” angol eredetű. Azt már jóval kevesebben, hogy eredetileg “disport” volt, csak az idők során lerövidült. Az angol “disport” a latin “disportare” kifejezésből ered, ami viszont azt jelentette: kikapcsolódik, félretesz valamit.

És itt a lényeg. Ha az a tevékenység, amit sportolás címén űzünk, valóban kikapcsolódást jelent számunkra, akkor küldetés teljesítve. Ha viszont csak egy újabb kötelező teher, amit muszáj letudnunk, hogy gondoskodjunk az egészségünkről, annak csalódás lesz a vége. Persze a rendszeres testmozgásnak még így is lesznek előnyei. De közel sem akkorák, mint lehetnének.

A magyar nyelv újra és újra bizonyítja, mennyire kifejező. Az egészséget nem véletlenül nevezzük egészségnek. Magában kel, hogy foglalja az ember egészét – a testét éppúgy, mint az elméjét, a tudatát, a lelkét vagy bármilyét. A sport akkor lesz igazán sport, ha nemcsak a testet mozgatja meg, de közben ki is kapcsol minket. Utóbbi pont annyira fontos, mint az előbbi. A gépies mozgás nem sport. Akkor sem, ha nagyon elfáradunk tőle.

Amikor tehát a számunkra ideális mozgásformát keressük, olyat válasszunk, amiben tényleg jól érezzük magunkat. A jól eső intenzív gyaloglás messze egészségesebb, mint az önkínzás az edzőteremben. A kikapcsolódás pedig előrébb való, mint az, hogy lógjon a nyelvünk. Élvezzük a mozgást! És közben ne felejtsünk el eleget inni! A mozgás fontos. A víz még fontosabb.