Az Isaac Asimov írásából készült, “Én a robot” című Sci-fi egy technofób nyomozóról szól, aki utálja a robotokat. Nem meglepő, hogy egy tudós halála után nyomozva épp ő bukkan rá valamire, ami alapjaiban fenyegeti az emberiség addigi létét és aminek (most tessék megdöbbenni) a robotokhoz van nagyon sok köze. Persze a Will Smith alakította nyomozó annyira tökös, hogy simán lezúzza az ellent, így a film végére teljes lesz a hepiend. Ezért szeretjük a filmeket.

A sztori szerint egyébként a robotokat gyártó American Robot nevű céget 2020-ban alapították és 2024-ben dobta piacra az első emberszabású robotot. Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Alig pár hete annak, hogy a Tesla megmutatta a világnak saját humanoid robotját, amit Optimusnak hívnak. Optimus egyelőre szánalmasan béna. Viszont még csak 2022-t írunk. Hogy 2024-re piacképessé válik-e, majd kiderül. De előbb-utóbb az lesz. A Tesla és a világ pedig ünnepelhet: hatalmas lépés ez az emberiségnek. Kérdés, hogy milyen irányba.

Egy új találmány születésénél rendszerint két hajtóerő munkál. Az egyik az, hogy a találmány megoldást ad valamilyen problémára. A másik egyszerűen a kihívás, hogy képessé váljunk valamire, amire addig nem. Ez utóbbi kottára ugyanaz, mint az új világcsúcsok hajszolása vagy korábban áttörhetetlennek hitt korlátok áttörése.

Koncentráljunk most a probléma-megoldásra! Létezik a problémák megoldásával kapcsolatban egy fájdalmasan kérlelhetetlen törvény:

HA EGY PROBLÉMÁT ÚGY OLDUNK MEG, HOGY NEM A PROBLÉMA VALÓDI OKÁT KEZELJÜK, AKKOR A MEGOLDÁS ÚJABB (ÉS RENDSZERINT AZ EREDETINÉL NAGYOBB) PROBLÉMÁT EREDMÉNYEZ.

Ez az egészségre éppúgy igaz, mint a házasságra, a mezőgazdaságra – vagy a robotok gyártására. Milyen problémát oldanak meg az emberszabású robotok? A munkaerőhiányt? 8 milliárd ember esetében munkaerőhiányról beszélni épp olyan abszurd, mint a vízhiánytól rettegni egy olyan bolygón, aminek a 2/3-át víz borítja. Tudjuk: sós. De őszintén, meddig tartana megoldani ezt a problémát, ha igazán nekifeszülnénk?

Oké, akkor a robotok a szakképzett munkaerő problémáját oldják meg. De ha ez a probléma, akkor a megfelelő szakképzés lenne az igazi megoldás, nem? Jó, igazából azt a problémát oldja meg, hogy az emberek nem akarnak dolgozni. Akkor azt kellene megoldani, hogy miért nem? Senki sem úgy születik, hogy nem akar dolgozni. Lehet, de az emberek hibáznak. Igaz. Viszont sokat lehet tenni annak érdekében, hogy a hibák számát a minimumra csökkentsük. És a hibákat másképp is ki lehet védeni, nemcsak úgy, hogy robotokra cseréljük az embereket.

Akkor jól van akkor! Az ember drága, a robot olcsó. Na, ez védhetetlen. Ellenben fel kell tennünk a kérdést: hol húzzuk meg a határt? Mi az, ami még belefér a profitszerzés érdekében és mi az, ami már nem? Lehet például, hogy elképesztően profitábilis élhetetlenné változtatni a bolygót – de tényleg megéri? Ugyanez a kérdés akkor is, amikor emberek millióit fosztjuk meg a munka lehetőségétől. Fejlődésre persze szükség van. Csak nem mindegy, mit tekintünk fejlődésnek.

Az ember az első. Vagy tágabb értelemben: az élet. Minden olyan “megoldás”, ami nem ezt tartja szem előtt, csak még nagyobb problémákhoz vezet. És attól, hogy valamit képesek lennénk megvalósítani, nem biztos, hogy meg is kell. Azt a kreativitást fordíthatjuk más irányba is. Olyan találmányokra, amelyek esetében tényleg az ember és az élet az első. Ez nemcsak a találmányokra, nemcsak a Teslához hasonló vállalatóriásokra igaz. Ránk, átlagemberekre és a mindennapos döntéseinkre is. Hosszú távon akkor nyerünk, ha az ember az első.